Miskolci jogászélet, 1939 (15. évfolyam 1-10. szám)

1939 / 6. szám - A vadászati törvény revíziójához

zül1, tekintve, hogy midőn nem volt munkaalkalom, csoportokba^verődve, falurol-falura kóborolva tengették életüket. így tehát már a ptolemeusti) időikben is mutatkozik a munkásföliölsieg következméként a munkanélküliség kóros jelensége. II. Az egyes munkaerőknek időszaki alkalmazása azt eredményezte, hogy iaz így összeverődött munkások csoportosan szerződtek bizonyos munkák elvégzésiére (kőtörés, kubikos-munka, öntözés, otajés szőlőművelés, erdő irtás stb.), hogy így etőnyösebb munkafeltételeket biztosíthassanak maguknak, mintha külön-külön szerződtek volna. A munkáscsoportok létrejöttének két módja volt. Vagy az önkéntes megalakulás, va,gy pedig; az állami kény szerhatalommal való létesítés bizonyos közmunkák elvégzésére (gát-, csatornaépítés stb.). Az utóbbi munkáscsoportok közigazgatásilag szerveztettek a ptolemeusi időkben. E munkásszervezetnek legkisebb egysége a „dekatarchia" volt (10 munkás, legtöibbnyire), melynek élén a „dekatarch" állott. E csoportokból keletkezett a legnagyobb egység, amelynek élén az ú. n. „felügyelő" intézte a munkáscsoportok vezetését és képviselte azt. E munkáscsoportoknak közjogi jellege azután a római időkbein még sokkal inkább kidomborodott. A magánjellegű munkásesoportoik, melyeket sokszor a gazdaság":. kényszierüsiéig hozott létre, szintén kisebb (10—12 munkási) egységekbe tömörültek. Élükön az ú. n. „előmunkások" állottak. E munkáscsoportok összetétele háromféle lehetett:: ú. m. vagy teljesen szabad emberekből állottak, vagy olyanokból, akiknek status libertatis-a valamilyen korlátozást szenvedett (pl. cliens-ek), vagy pedig rabszolgák lehettek e csoport tagjai, bár a ptolemeusi időkben a rabszol^ gák száma aránylag elég csekély volt Egyiptomiban. A munkáscsoportok összetételének megfelelően a köztük és a munkaadók közt létrejött szerződések lehettek loeatio-conductio operis, illetőleg loeatioconductio rei, amennyiben az előmunkás, aki a. legutóbbi esetben a munkásainak tulajdonosa volt, őket, mint munkaeszközöket bérbeadta. III. A munkásoknak kisebb csoportokban és az ebből alakult nagyobb tömegekben való megszervezése a régi Keleten, különösen egyegy erőskezű uralkodó, vagy pedig virágzó gazdasági élet mellett egyáltalán nem volt ritkaság. Egyiptomban a lO^as, 5-lös munkáscsoportok voltak általában ismeretesek. Ezeket: különösen az állami ipari és bányaüzemeknél alkalmazták. Említést hallunk továbbá egy 350—400 munkásból álló munkásexpediicióról, amely a sinaihegyi bányákban dolgozott. Az ékirásos anyagból (Babylon, Asszíria) kitünőleg az óbabyloni időkben is ismeretesek voltak e munkáscsoportok. 5, 10, 12 munkásból állottak e csoportok egy-egy felügyelő vezetésével, aki vagy felettük állott, vagy mellettük, beleszámítva ő is a csoportba. Ezek rendszerint szezonmunkások voltak, és mivel Óbabylonban számuk 334