Miskolci jogászélet, 1939 (15. évfolyam 1-10. szám)

1939 / 6. szám - A vadászati törvény revíziójához

nem volt nagyi, a birtokosak már előre leszerződtették őket még jóval aratás előtt aratási munkálatokra. A szerződés megkötése nem egyesekkel, (hanem a felügyelővel, helyesebben a „vállalkozóval" történt a a vállalkozónak így kö/telessége lett az általa előállított munkásokkal a rábízott munkát elvégezni. — A vezetők és munkások közti viszony kétféle volt. Vagy a rabszolgák, vagy a status libertatisban némikép korlátozott .személyeknek a szabad emberrel (vállalkozó) való viszonya, aki nekik tulajdonosuk, patronusuk, felügyelőjük stb. volt, vagy a szabad munkásoknak a szabad vállalkozóval való viszonya. Az előbbi formációnál 3 eset állhatott elő. Vagy a vállalkozó, mint tulajdonosi bérbeadta a rabszolgáiból álló munkáscsoport munkaerejét és így a (szerződés tisztán a vállalkozó és a munkaadó közit keletkezett, vagy a vállalkozó mellett esetleg a munkáscsoport, mint szabad, vagy szabadságában részben korlátolt személyek (tehát nem rabszolgák) csoportja is szerződött, vagy a csoport a vállalkozóval együtt „üzemet" alkotott. A második esetben egy megbatározott munka elvégzésére .szerződött az egész csoport. A zsidó nép jogában is találunk hasonló munkajogi intézményt. A salamoni templom kijavításához ácsok, kőművesek, kőfaragók mestereik vezetésével szerződtek. A béreket az utóbbiak vették fel munkásaik részére is. Cato „De agricultura" c. munkájában (144—146. cap.) a szőlő és olajszüretre alkalmazott szabad munkásesoportokról tesz említést, akik „redemptor"-aik vezetése alatt állottak. Valószínű, hogy csak a redemptor állott közvetlen jogviszonyban a- munkaadóval. A. vállalkozót itt is kétirányú kötelezettség terhelte: egyrészt >a munkásesoport előállítása, másrészt pedig e munkáscsoporttal a terméseredménynek betakarítása. Hellebrand felfogása szerint itt egy „So~ cietas"-szerü jogintézménnyel állunk szemben, amely societas-bam azonban a redemptor vezető szerepet játszott. IV. Ami az ilyenirányú munkajogi szerződések keletkezését és szerkezetét illeti, a Zenon-Archívumi elég gyér adatokat szolgáltat, lílrdekes adatokat nyújt azonban a munkajogi szerződések megerősítése tekintetében. A szerződés megerősítésének két gyakori módját találjuk a ptolemeusi Egyiptomban: a kezességet és az esküt. A szerződő .munkáscsoport az általa elkészítésre elvállalt mű (locatio-conductio operis) elkészítés ének biztosítására kezeseket állított, akik a kiköftött időbeni való teljesítésit biztosították. E biztosítás vagy abban állott, hogy a kezesek fejezitek be az esetleg el nem végzett munkát, vagy pedig a megrendelőnek anyagi (pénzbeli) kárpótlást nyújtani. Az eskü mind a görög, mind az egyiptomi jogterületen kedvelt [megerősítési módja volt a szerződéseknek, akkor is, ha azok munkajogi jellegűek voltak. Dr. Pólay Elemér. 335