Miskolci jogászélet, 1939 (15. évfolyam 1-10. szám)

1939 / 6. szám - A vadászati törvény revíziójához

A vadkárok megtérítésének kérdésié az a pontja a törvénynek, mely annak szociális szempontból való módosítását teszi szükségessé; kétségtelen, hogy a vadnak tenyésztésié, illetve óvása mezőgazdasági érdek, a nemzeti jövedelem fokozásának idegenforgalom és; külföldi pénz beáramlás fokozásának egyik módja. A kérdés másik oldalát nézve kétségtelen, hogy a vadászat gyakorlása azoknak, akik annak gyakorlását kedvező anyagi helyzetük folytán megengedhetik:, élvezetes sportlehetőség, űri passzió 'egyrészt, másrészt jövedelemszerzési Lehetőség. A vadászbérlet jogot nem gyakorló ingatlan tulajdonosainak szempontjából viszont bizonyos kényszerkorlátozása a magántulajdonnak, mely egyrészt annak tűrésében jelentkezik, hogy az ingatlanon idegenek átjárhatnak, ott lövöldözhetnek stb. Másrészt abban, hogy különösen nagy vadas területeik környékén a vadaik mezőgazdasági terményeikben érzékeny károkat is okozhatnak. Ezek az okok, amelyek miatt földtrnívelő népünk a vadászat és a vadászat tényét bizonyos fokú ellenérzéssel fogadja, a törvényes •megoldásnak tehát arra kell törekednie, hogy a lehető legnagyobb mérvű igazságossággal ezeket az ellenérzést kiváltó okokat a lehető legkevesebbre csökkentsa A tulajdonjog korlátozás ellenértéke a vadászati haszonbér, melynek az érdekeltek részére miként való kiszolgáltatásáról már elébb szólottunk. Itt ezúttal a vadkárokról és azok megtérítéséről kívánunk szólni. Alapelvként kell felállítani azit, hogy aki jogot gyakorol, szórakozást, esetleg jövedelmet is szerez e ködben, az fizesse meg szórakozásának ellenértékét és főként térítse meg teljes mértékben azt a kárt, melyet tevékenységének szolgálatában okoz, vagy melyet a szórakozása tárgyát képező vadak okozhatnak. De lega ferenda tehát taxatíve fel kell sorolni azokat a vadkártételeket, melyekért kártérítés jár, e téren a. T. felsorolása kielégítő lenne, véleményünk szerint azonban kiegészítendő a kártékony vadak, főiként a vaddisznóik által okozott károk megtérítési kötelezettségével, mert a törvénynek ezen károk megtérítését kizáró intézkedése antiszociális voltánál fogva teljesen idejét multa. A közigazgatási hatóság kár megállapítási kötelezettségét a. kár bejelentésiétől számított legkésőbb három napos határidőhöz kell kötni azzal, hogy a kár megállapítására az elsőfokú közigazgatási hatóság vezetője vagy hivatalából általa kirendelt fogalmazási szakbeli helyettese, a kárt szenvedett község lakosságából az érdekelt feleik ajánlása alapján kijelölt két szakértő tag közben jöttével a járási gazdasági felügyelő véleményének meghallgatásával illetékes. Békéltető, esetleg első fokon haitározó hatóságnak a kártérítés mérvének megállapítására véleményünk szerint legalkalmasabb a községi va,gy járási mezőgazdasági 'bizottságiból alakítandó albizott325