Miskolci jogászélet, 1939 (15. évfolyam 1-10. szám)

1939 / 6. szám - A zsidótörvény jogtudományos szemléletben

szertárak) vonatkozó engedélyek zsidóknak nem adhatók s a zsidókézben lévők hosszabb-rövidebb záros határidő alatt bevonandók, részben abban, hogy a közszállításokban a zsidók fokozatosan kevesbbedöleg részesíttetnek, úgy hogy a részesedési arányuk végül 6% legyen, részben abban, hogy iparigazolványok, iparengedélyek zsidóknak addig nem adatnak ki, míg azok száma községenkint 6% alá nem csökken s bizonyos iparengedélyeket egyáltalán nem kaphatnak, részben abban, hogy mező- és erdőgazdasági ingatlanszerzési s azokra vonatkozó rendelkezési jogképességük korlátoztatott, részben abban, hogy a magángazdasági életben értelmiségi munkakörben, mint alkalmazottak csak az egyes gazdasági vállalkozásoknál ilyen munkakörben alkalmazottak 12%-ában foglalhatnak helyet. A rendelkezések több helyen érintik a gazdaságilag értékes «zerzett köz- és magánjogokat, de a lehetőség szerint méltányos kártalanítást igyekeznek azokért nyújtani. Ha mindezen rendelkezéseket egybevetetten értékeljük, úgy megállapíthatjuk, hogy a zsidóság politikai, kulturális és gazdasági érvényesülése ezek után nem a liberális állam szabad versenye szerint fog érvényre jutni, hanem csak azokban a keretekben, amelyeket az állam nacionalista célkitűzése enged meg a zsidóság, mint olyan faj részére, melynek a maga egyedeiben külön ideológiája van s ez az ideológia, a szuverén szerv megítélése szerint , a nacionalista célkitűzéseknek a megvalósítását akadályozza. VII. Ha megállapítottuk, hogy a zsidótörvény politikai, kulturális és gazdasági vonatkozásokat szabályoz, ezzel megállapítottuk azt is, hogy a zsidótörvényt vallási törvénynek minősíteni nem lehet. A vallási törvények ugyanis a vallás gyakorlatát rendezik, mely vonatkozásban a zsidótörvény rendelkezést nem tartalmaz. A zsidó vallás gyakorlata változatlan maradt. Csak szokatlan lesz tehát, amint helyesen állapítja meg bzentpéteri Kun Béla egyházjogász a Protestáns Szemle ez évi áprilisi számában megjelent cikkében, ,,ha az egyház az egyházi adót az állam segítségével olyan egyháztagon exequáltatja, aki az országos törvény alapján zsidónak számít," — de ebben a helyzetben, megállapításunk szerint, nem lesz logikai ellentmondás. A logikai összeütközést ugyanis éppen az küszöböli ki, hogy a zsidótörvény zsidó minősítése kizárólag faji és nem pedig felekezeti minősítés. Exequáltathatja tehát az egyház joglogikai összeütközés nélkül az egyházi adót azon tagjain, kik a zsidótörvény szerint zsidó fajúnak minősül, mert a zsidó fajiság és a zsidó felekezethez való tartozás nem szükségképen egybeeső jogi minőségek. Annak ugyanis nem lesz ezentúl sem akadálya, hogy zsidó fajiságúak bármely keresztény felekezet tagjai lehessenek, hiszen a zsidótörvény — mint éppen megállapítjuk, — az egyházi, felekezeti vonatkozáso310