Miskolci jogászélet, 1939 (15. évfolyam 1-10. szám)

1939 / 1-5. szám - A magyar alkotmányjog fejlődése 1918 óta

A választójogosultság az új törvényben igen bonyolult és nehezen áttekinthető szabályozást nyert. A választójog általános feltételeit számos különös feltétel egészíti ki és komplikálja. Eltérő feltételekhez köti a törvény a választójogosultságot ezenfelül egyrészt a lajstromos, másrészt az egyéni választókerületekben, amott tágabb, emitt pedig enyhébb korlátok közé szorítva a választójogot. A lajstromos választókerületekben 10 éves magyar állampolgárság, 6 évi egyhelybenlakás, 6 elemi iskola elvégzése (azoknál, akik 1912 előtt születtek, 4 elemi iskola), a férfiaknál 26 és a nőknél 30 éves életkor a választójogosultság általános feltételei. Az egyéni választókerületekben a férfiaknál is 30 év a korhatár s ezenkívül a választójog általános kellékei között szerepel az állandó foglalkozás vagy családfenntartói minőség is. Ezeket az általános feltételeket azonban, — amint említettük már — a különös feltételek szinte végtelen sora egészíti ki s a törvény számos különös előfeltétel fennforgása esetén, úgy a lajstromos, mint az egyéni kerületekben történő választásoknál, az írni-olvasni tudást is általános feltételnek ismeri el, a 6, illetve 4 elemi iskola elvégzése helyett. Az új választójogi törvény első próbája az 1939. évi június hó 10-ére összehívott országgyűlés megalakulását előkészítő általános képviselőválasztás lesz. Ennek az országgyűlésnek megnyitásával láp hatályba a felsőház jogkörét kiterjesztő 1937. évi XXVII. t. c. is, míg az államfői .jogokat a kormányzó a törvényalkotásban és az országgyűléssel szemben, az 1937. évi XIX. t. c. értelmében már korábban hatálybalépett kiterjesztett jogkörében gyakorolja. E három nagyjelentőségű alkotmányreform mintegy befejezte, betetőzte a magyar alkotmányjog húszéves fejlődését, amennyiben a törvényhozó hatalom mindhárom tényezőjét jelentékenyen megerősítette. A reformok rugója nyilván a titkos választójog volt, amely több mint egy évtizeden keresztül, bár hangosan, mégis reménytelenül kopogtatott a magyar törvényhozás ajtaján, végül azonban, amidőn már a tekintélyállamok is általa keresték és találták meg a kormányzat korlátlan hatalmának igazolását, megvalósulásra érett. Veszedelmeivel szemben a törvényhozás egyrészt az államfői hatalom megerősítésében, másrészt a felsőház egyenjogúságának visszaállításában, végül pedig magában a választójogi törvényben keresett biztosítékokat. így jöttek létre e nagyjelentőségű alkotmányreformok, amelyek harmonikusan és a történeti tradíciók szellemét követve, illeszkedtek be, egyben korszerű fejlődést is jelentve, a magyar alkotmányba. Ugy az államfői hatalom megerősítése, mint a felsőház egyenjogúsítása is ennek a jegyében történt és ősi tradíciókat elevenített fel, újra kiépítve a törvényhatóságok és az országgyűlés közötti kapcsolatokat, a megyei lajstromos választókerületek alakítása is6). E reformok próbáját csak a jövendő hozhatja meg, de az a 6) A vármegyei lajstromokban és az arányos választási rendszeren alapuló választójogi reformot, kidolgozott tervekkel együtt már 1931-ben, tud11