Miskolci jogászélet, 1939 (15. évfolyam 1-10. szám)

1939 / 1-5. szám - A magyar alkotmányjog fejlődése 1918 óta

jogi rendelettel csaknem egybehangzó. A választójogosultság általános kellékei eszerint a 10 éves magyar állampolgárság, a 2 évi egyhelybenlakás, férfiaknál a 24, nőknél a 30 éves életkor, férfiaknál a 4 elemi, nőknél a 6 elemi iskola elvégzése. A képviselőháznak kb. egyötödét, vagyis 245 képviselő közül 46-ot az egynél több képviselőt választó törvényhatósági jogú városokban alkotott választókerületek arányos választási rendszer szerint, lajstromos szavazással választották, míg a többi 199 választókerületben általános többségi rendszer szerint megejtett nyílt szavazással nyerte el a mandátumát 1—/ képviselő. A választást minden esetben ajánlás és képviselőjelölés előzte meg, amely azonban szerencsétlen törvényi konstrukciója folytán igen sok visszaélésre vezetett és a legerősebb kritikát és elégedetlenséget hívta ki5). Ennek következményeként a képviselő jelölés az 1937. évi VIII. t. c-ben novellán* rendezés alá került, amely a képviselőjelöltek szabályszerű ajánlását pénzértékben meghatározott biztosíték letételéhez kötötte. Eszerint a választójogi törvény szerint megejtett választások alapján alakult meg újra 1927-ben a magyar képviselőház, amely most már a rekonstruált felsőházzal egyetemben, az újraéledt magyar országgyűlés keretében átvette a nemzetgyűlés szerepét. A törvény azonban, a titkos szavazás megszorítása miatt, csakhamar erős és éles támadások központjába került. A parlamenti harc a titkos választójogért több mint egy évtizedig tartott és e harc alatt még két alkalommal alakult újjá a képviselőház az 1925. évi törvény alapján megtartott általános választások szerint. A titkos választójogot végül is általánosan az K)38. évi XIX. t. c. valósította meg, de ellensúlyozásaként lényegesen megszorította a választójogosultság általános kellékeit és egyidejűleg — burkolt alakban a többes szavazati jogot vezetve be — a választási rendszert is átalakította. Az új törvény a képviselők számát 245-ről 260-ra emeli fel és akként rendelkezik, hogy 135 képviselőt az 1—1 képviselőt választó ú. n. egyéni választókerületek viszonylagos többségi rendszer alapján, 125 képviselőt pedig a több képviselőt választó ú. n. lajstromos kerületek arányos választási rendszer alapján válasszanak. Ebbe az utóbbi csoportba tartoznak elsősorban azok a választókerületek (11), amelyek már a régi törvény alapján is arányos választási rendszer alapján választottak. (46 képviselőt.) A választókat ezekben a választókerületekben, miként a múltban, úgy most is csak egy szavazati jog illeti meg, amelyet az arányos választási rendszer alapján lajstromokra történő szavazással gyakorolnak. Ebbe a csoportba tartoznak azonban ezenkívül az újonnan felállított ú. n. megyei lajstromos választókerületek is, amelyeknek mindegyike több ú. n. egyéni választókerület területével esik egybe. Ezekben a megyei lajstromos választókerületekben, amelyek összesen 79 képviselőt választanak, újabb, tehát többes szavazati jogot nyernek azok a választópolgárok, akik az egyéni választókerületekben szintén szavazati joggal bírnak5) L. Szerző „A képviselőjelölés" (Miskolc, 1927.) c. tanulmányát. 10