Miskolci jogászélet, 1939 (15. évfolyam 1-10. szám)

1939 / 1-5. szám - A magyar alkotmányjog fejlődése 1918 óta

mények és szervezetek (érdekképviseletek) által választott mintegy 40 felsőházi tag alkotja. Ezek közt vannak a Magyar Tudományos Akadémia, az egyetemek, főiskolák, a mezőgazdasági-, kereskedelmi-, ipai-, ügyvédi-, mérnöki- és közjegyzői kamarák választottai. Ez a három kategória foglalja magában a felsőház új elemeit s jelenti a leglényegesebb változást a régi főrendiház összealkotásával szemben. Megmaradtak azonban emellett a felsőházban a főrendiház összealkotásának többi jogcímei is. Születés jogcímén a Habsburg-ház Magyarországon lakó, nagykorú férfitagjai, hivatal és méltóság jogcímén a legmagasabb világi és egyházi méltóságok és hivatalok viselői, kinevezés jogcímén végül az államfő által kinevezett 40 felsőházi tag került be a felsőházba. A nemzetgyűlés elnevezés alatt jó ideig egyeduralkodó népképviseleti vagyis második kamara azonban, ha vissza is állította az első kamarát, sőt megváltozott összealkotásával súlyosabbá és tekintélyesebbé is tette, régi, vele egyenrangú jogkörét már nem ismerte el. Az új magyar felsőház a régi főrendiháznak csupán erősen megcsonkított jogkörét kapta örökségül. Ha nézeteltérés támadt valamely törvényjavaslat fölött a két ház között és a kiegyenlítésre rendelt közös bizottságok a kiegyenlítést két alkalommal sikertelenül kísérelték meg, a képviselőház az általa elfogadott törvényjavaslatot, kihirdetés végett, a felsőház hozzájárulása nélkül is az államfő elé terjeszthette. A két ház jogköre között felborult egyensúlyt csak legutóbb, az 1937. évi XXVII. t. c. és csupán a következő országgyűlés megnyitásához kötött hatállyal, állította helyre4). A két ház között felmerült nézeteltérések esetén a jövőben, ha a kiegyenlítést a közös bizottságok sikertelenül kísérelnék meg, a két ház közös ülésre ül össze és titkos szavazással dönt afölött, hogy a képviselőház vagy a felsőház határozata kerüljön kihirdetés végett az államfő elé. Az országgyűlés második kamarája, képviselőháza, magából a nemzetgyűlésből nőtt ki. De nem az elsőből, amely két évre rendelt rövid élettartama alatt a törvényhozó szerv újjászervezését nem tudta megvalósítani, hanem a másodikból, amely 1922-ben, hasonlóan az elsőhöz, ugyancsak kormányrendelettel szabályozott választójog szerint lefolyt választások alapján jött össze. Ez a második, ú. n. Bethlen-féle választójogi rendelet azonban korántsem adott oly széleskörű választójogot, mint az első. Az általános feltételeket különösen a nőkre, de a férfiakra vonatkozólag is, lényegesen megszorította és a titkos választójogot csak a törvényhatósági jogú városokra korlátozva, nagyrészben a nyilt választást állította vissza. Törvényes rendezést a választójog csak az 1925. évi XXVI. törvénycikkben nyert, amely alapvető rendelkezéseiben a Bethlen-féle választó4) Nem áll fenn azonban az egyenjogúság az új törvény alapján sem az appropriációs és indemnitási felhatalmazási törvényjavaslatokra vonatkozólag. L. Szerző „A felsőház új jogköre" (Miskolc, 1938.) c. tanulmányát. 9