Miskolci jogászélet, 1939 (15. évfolyam 1-10. szám)

1939 / 1-5. szám - A magyar alkotmányjog fejlődése 1918 óta

ményesítést nyert a magyar alkotmányjogban. A kormányzó jogköre a király jogkörétől egyébként csak annyiban különbözik, hogy a „főméltóságú" cím illeti meg, nemességet nem adományozhat, a főkegyúri jogot nem gyakorolhatja, a hadüzenet és békekötés joga csak az országgyűlés előzetes hozzájárulása mellett illeti meg és általános kegyelmezési joga korlátozott. A törvényhozó hatalom másik szerve, a két házbó álló országgyűlés csak 1926-ban elevenedett fel. Szerepét addig az egykamarás törvényhozó szerv, a nemzetgyűlés látta el. A régi főrendiház, az első kamara szerepét azonban az újraéledt országgyűlésen az 1926. évi XXII. t. cikkel szervezett felsőház vette át. A régi főrendiház, amely jogilag tulajdonképpen egészen 1926-ig változatlanul fennállott, — mert nem oszlott fel, csupán berekesztette üléseit, — 1918 óta nem vett részt többé a törvényhozásban, mert a szaverén nemzetgyűlés törvényalkotó szervként nem ismerte el. Esetleges szerepe vagy működése különben is, tekintettel arra, hogy túlnyomó részben az országgyűlésen személyes megjelenési joggal felruházott birtokos főnemesekből volt összeállítva, a nagymértékben változott viszonyok között és az általános és titkos választójog alapján összeült nemzetgyűléssel együtt anachronizmus lett volna. Reformja tehát elkerülhetetlenné vált és csak e reformban megújult, felfrissült főrendiházból felsőházzá változott első kamara kapcsolódhatott be az államélet vezetésébe. A főrendiház reformját igen szerencsés kézzel, számolva az új időkben tért hódító rendi és érdekképviseleti gondolat kellő értékeléssel való bekapcsolásával a magyar törvényhozásba, Bethlen István gróf oldotta meg. A túlnyomóan főrendekből álló főrendiház e reform kapcsán felsőházzá alakult át, amelynek összealkotásában immár elenyészően csekély szerepet játszik a nagybirtokos főnemesség és nagyrészben a választás elve uralkodik. A mintegy 260 tagból álló felsőházban több mint 150 felsőházi tag választás útján nyeri el mandátumát. A választottak legjelentékenyebb csoportját a törvényhatóságok által választott 76 felsőházi tag alkotja. A törvényhatóságoknak e felsőházi képviseletével új és a változott idők követelményeihez képest változott alakban ugyan, végeredményében azonban mégis a vármegyék és az országgyűlés régi kapcsolata, a régi követküldési jog elevenedett fel3). Feleannyi, tehát 38 felsőházi tagot választanak a birtokos főnemesek, akik a régi felsőház túlnyomó többségét alkották, s akik részvételi arányukban összezsugorodva, az országgyűlésen való személyes megjelenhetés joga helyett csupán privilégizált választójogot nyertek arra, hogy maguk közül felsőházi tagokat válasszanak. A választott felsőházi tagok harmadik kategóriáját végül az intéz3) L. ,,A törvényhatóságok képviselete az országgyűlésen" (Miskolc, 1927.) c. tanulmányomat. 8