Miskolci jogászélet, 1939 (15. évfolyam 1-10. szám)

1939 / 1-5. szám - A polgári perrendtartás alakulása a volt cseh megszállt területen 1918-tól 1938-ig

adatokat, felel azokért az összegekért, amelyek alól a szegény fél egyelőre fel volt mentve, az ügyvédi képviselet költségeiért és általában minden kárért. (A Csonkaországban lásd az 1928. évi XII. t. c. 15. §-át.) A Pp. 119. §-ához az előbb idézett cseh törvényhely 7. pontja új szakaszként azt a kiegészítést fűzi, hogy a bíróság a szegény felet mindazon összegek megfizetésére kötelezheti, amelyek alól egyelőre fel volt mentve, ha arról győződik meg, hogy ezek megfizetése a szegény fél és hozzátartozói megélhetését nem veszélyezteti. (Pp. 112. §. 2. bek.) A megtérítési kötelezettség a szegény fél vagyoni viszonyai szerint részleges is lehet. Ilyen esetben elsősorban az államkincstár terhére eső készkiadásokat, azután a bélyegeket és illetékeket, legvégül az ügyvédi költséget kell megtéríteni. A Pp. 123. §-ának a módosításaképpen az említett cseh törvényhely 8. pontja kimondja, hogy a szegény fél részére történt ügyvédkirendelés ellen az ellenfél, a kirendelt ügyvéd és ennek illetékes ügyvédi kamarája felfolyamodást adhat be a Pp. 116. §. 1. bek. 2. mondatában megszabott eset kivételével azon az alapon, hogy az ügyvéd kirendelésére nincs törvényes indok. A szegénységi jog kérdésében a felfolyamodás egyfokú. A szegény fél a felfolyamodást a lakhelye vagy tartózkodási helye szerint illetékes bíróságnál is beadhatja. Ezzel szemben a szegény fél részére az 1928. évi 23. sz. törvény III. cikkének 5. pontja a Pp. 135. §-ának kiegészítéseképpen, mint ez utóbbinak 2. bekezdése, azt a kedvezményt biztosítja, hogy amennyiben nem a perbíróság járásbírósági körzetében lakik vagy tartózkodik, a keresetet olyan perekben, amelyekben az ügyvédi képviselet nem kötelező, a lakóhelye vagy tartózkodási helye szerint illetékes járásbíróságnál ie#ykönyvbe mondhatja és kérheti, hogy a jegyzőkönyvet a perbírósághoz tegyék át. 4. A törvényszéki eljárásban az egyesbírói eljárás bevezetése. A Pp. 55. §-át az 1921. évi lől.sz. törv. VII. cikke, az 1923. évi 123. sz. törv. I. cikke és az 1936. évi 161. sz. törv. VI. cikkének 3. pontja a következő rendelkezéssel egészítette ki: Azon vagyonjogi pereket, amelyek értéküknél fogva (Pp. 2. §. 1. bek. és a vaspályák által okozott halál vagy testi sértés iránti felelősségről szóló 1874. évi XVIII. t. c. 7. §-a) tartoznak a törvényszékek hatáskörébe, ezen bíróságoknak az elnök által kijelölt tagja, mint egyesbíró tárgyalja és dönti el a törvényszéki eljárás szabályai szerint, ha a pertárgy értéke (Pp. 5—6. §§.) nem haladja meg a 20.000 csehkoronát, vagy ha azt a szóbeli tárgyalás megnyitásáig erre, vagy az ezen alóli értékre szállítják le. Ha a kereseti követelést a perfelvétel után (Pp. 178., 188. §§.) 20.000 csehkorona fölé emelik is, a pert egyesbíró tárgyalja és dönti el. Az ilyen perekben hozott ítéletek elleni fellebbezések tárgyában a bíróság három bíróból álló tanácsban határoz. 177