Miskolci jogászélet, 1939 (15. évfolyam 1-10. szám)

1939 / 1-5. szám - A polgári eljárási jog, főként a Pp. alakulása a csonka országban 1918-tól 1938-ig

a perenkívüli eskü (Ppn. 47. §), a korona jószágok felügyelete (Ppn. 49. §.), a hivatalos hirdetmények (Ppn. 50. §.), az értékpapírok megsemmisítése (Ppn. 51. §., 1881 : 33. t. c.), a váltóóvás, illetve a váltó és csekk elévülés (Ppn. 53. §.) és végül a rendeleti szabályozásra való felhatalmazás (Ppn. 54—60. §§.) tekintetében. * A törvénykezés egyszerűsítéséről szóló 1930. évi 34. t. c, az ú. n. Te. csak első részében (2. §—100. §.) foglalkozik a polgári eljárás egyszerűsítésével (I. Polg. peres eljárás; II. Végrehajtási eljárás; III. Telekkönyvi ügyek); míg a második rész, a legvégül elhelyezett vegyes rendelkezéseken kívül, a büntető igazságszolgáltatás egyszerűsítését tartalmazza. A Te. nemcsak a bírói ügyvitel egyszerűsítését és a peres eljárás meggyorsítását, hanem főként az államkincstár érdekében, néha már elvi szempontokból is kifogásolható, takarékossági elveket is érvényre kíván juttatni. Több fontos rendelkezést tartalmaz a törvényt életbeléptető és végrehajtásáról intézkedő 4900/1930. I. M. rendelet is. (Ter.) A bírói hatalom gyakorlása tekintetében a Te. 1. §-a behozza, hogy az állami bíróságok ezentúl a bírói ítéleteket a Magyar Szent Korona nevében gyakorolják, minthogy a Szent Korona minden állami hatalom alapja és forrása. A Te. 2. §-a kimondja, mikép a járásbírósági hatáskört szabályozó Pp. 1. §-ában felsorolt valamennyi ügy, tehát azok az ügyek is, amelyek tekintet nélkül a per tárgyának értékére, a járásbíróság hatáskörébe vannak utalva, csak annyiban tartoznak a járásbíróság hatáskörébe, amenynyiben nincsenek a községi bíróság hatáskörébe utalva. Erről ugyanis a Pp. 1. §-a kifejezetten nem intézkedik. A vitássá tett pertárgy értéke munkával és késedelemmel járó bírói megállapításának elkerülése céljából a Te. 3. §-a a Pp. 5. §-át kiegészítve a nem pénzkövetelés iránti perekben meghatározott pénzösszeg megjelölése esetén, vagy pedig vagylagos, pénzösszegre is szóló marasztalási kérelem esetén nem engedi meg, hogy a pertárgynak az értékét a keresetben megjelölt pénzösszegnél magasabbra tegyék. Eddig gyakran előfordult, hogy osztályperben és örökösödési jogot tárgyazó perben a felperes a vagyonnak, illetve a hagyatéknak csak csekély részét kívánta perelni és a per költségeit (illeték és egyéb kiadások) mégis úgy volt kénytelen viselni, mintha az egész örökség, illetve vagyon lett volna vitás. A Te. 4. §-a ezért módosította a Pp. 6. §-ának 3. és 5. pontjait, mely szerint ezekben a perekben nem az egész vagyon (hagyaték), hanem a keresettel érvényesített jog értéke lesz irányadó ezentúl a per tárgya értékének a megállapításánál. A Te. 5- §-a, az ügyvédeknek megadott illetékességi ok mintájára, az orvosoknak is megadja azt a különös illetékességi okot, amely szerint díjaik és költségeik tekintetében a kezelés idejekori rendelőhelyiségük szerinti bíróságnál perelhetnek. (V. ö. a Pp. 36. §-ával.) A per elhúzása céljából, alaptalanul előterjesztett bírósági személyek kizárása iránti kérelmek elkerülése okából, hogy. az eljárás folyása 164 \