Miskolci jogászélet, 1939 (15. évfolyam 1-10. szám)

1939 / 1-5. szám - A volt cseh megszállt területek munkajoga /1918-1938/

úgy az alkalmazott, mint a munkaadó örökösei a törvényes határidőre felmondási joggal élhetnek. Amennyiben ez a törvény másként nem rendelkezik, az általa szabályozott munkaviszonyokra, ha azok az ipartörvénynek vannak alávetve, az ipartörvény előírásai érvényesek, egyébként pedig az 1922. évi 244. sz. általános munkatörvény előírásai az 1924. évi 217. sz, törvényben foglalt eltérésekkel. A magántisztviselői törvény kifejezetten hatályon kívül helyezte a kereskedelmi törvény 55—60. §§-ait, az 1922. évi 34. sz. törvényt a kereskedősegédek és hasonalkalmazású egyének pénzbeli járandó^ ságairól egyes katonai kötelességek teljesítése esetén, az általános bányatörvény 201—202., 205. és 208. §§-ait, amennyiben a magántisztviselői törvénynek alávetett személyekre vonatkoztak s azokat a szokásjogi szabályokat, amelyek ezzel a törvénnyel rendezett szolgálati viszonyokra érvényben voltak. Munkajogi rendelkezéseket tartalmaz továbbá a megvesztegetésről és titoksértésről szóló 1924. évi 178. sz. törvény, a fegyvergyakorlatra bevonuló alkalmazottakról szóló 1925. évi 61. sz. törvény, a tisztességtelen versenyről szóló 1927. évi 111. sz. törvény és az 1931. évi 64. sz. csődtörvény. Megemlítendők még a szociális biztosításokról rendelkező következő törvények és kormányrendeletek: az 1921. évi 484. sz. törvény, az 1923. évi 16. sz. kormányrendelet, az 1924. évi 221. sz., 1926. évi 117. sz,, 1928. évi 184. sz., 1929. évi 26. sz., 1931. évi 125. sz., 1934. évi 117. sz., és az 1934. évi 146. sz. törvények, az 1934. évi 112. sz. kormányrendelet és az 1934. évi 189. sz. hirdetmény. Ezeknek a munkajog szempontjából azért van jelentőségük, mert a munkaadö a törvényes bejelentési kötelezettség elmulasztása esetén alkalmazottjának mindazt megtéríteni tartozik, amit az alkalmazott e törvények és kormányrendeletek alapján rendes bejelentés esetén a társadalmi biztosító intézettől igényelhetett volna. II. Eljárási jog. A csehszlovák törvényhozás a régi munkajogi eljárási szabályodkát a munkaügyi bíráskodásról szóló 1931. évi 131. sz. törvénnyel gyökeresen megváltoztatta. Ez a törvény munkaügyi bíróságokat szervezett, amelyeknek kizárólagos hatáskörébe tartozott perértékre való tekintet nélkül a munkaadó és alkalmazottai, valamint ugyanannak a munkaadónak alkalmazottai között magánjogi szerződés alapján munka, szolgálati és tanviszonyból folyó perekben való ítélkezés. A munkabíróságok hatásköréből azonban a törvény kivette azokat a pereket, amelyekben való döntésre a bányászatnál működő üzemi és bányamegyei tanácsokról szóló 1920. évi 144. sz. törvénnyel, a bányadöntőbíróságokról szóló 1924. évi 170. sz, törvénnyel és az üzemi tanácsokról szóló 1921. évi 330. sz. törvénnyel létesített szervek voltak illetékesek, továbbá 157