Miskolci jogászélet, 1939 (15. évfolyam 1-10. szám)

1939 / 1-5. szám - A kereskedelmi jog, az iparjog, a tisztességtelen versenyjog és az ipari tulajdonra vonatkozó jogok alakulása a csonka országban 1918-tól 1938-ig

A szövetkezeti jog reformja nem valósult meg, annak ellenére, hogy már 1904-ben tervezet készült a szövetkezeti törvény újjáalkotására. Ehelyett az ú. n. külön törvényekkel szabályozott szövetkezetek terén az elmúlt 20 év alatt jelentős reformok történtek. A gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről szóló 1898. évi XXXIII. t. c. több rendelkezését az 1920. évi XXX. t. c. jelentősen módosította, amely módosítások főleg az Országos Kölzponti Hitelszövetkezetnek (0. K. H.) nyújtott privilegizált állással függnek össze. A törvény szerint gazdasági és ipari hitelszövetkezetet csak az 0. K. H. közreműködésével lehet alakítani és az 0. K. H.-t az eddiginél terjedelmesebb és kizárólagosabb jog illeti meg a kötelékébe tartozó szövetkezetek felügyelete és irányítása kölrül. Az 1923:XXVI. t. c. a nagy taglétszámú szövetkezetek közgyűléséről és a szövetkezeti üzletrészek névértékének felemeléséről intézkedik. A 10.000 tagot meghaladó taglétszámú szövetkezeteknél az alapszabályok bevezethetik a küldött kölzgyülések rendszerét, amelyeket részletesen az alapszabályok szabályoznak. A szövetbezeteK üzletrészének névértékét vagy az arra befizetendő összeget az alapszabályok módosításával fel lehet emelni. Az erre vonatkozó közgyűlési határozat akkor érvényes, ha a közgyűlésen megjelent tagoknak, illetőleg kiküldöttekneK legalább %-ed része szavazott a felemelés mellett. A külön szabályozott szövetkezetek terén további jelentős lépés volt az Iparosok Országos Központi Szövetkezetének megalakítása, az 1924. évi XVIII. t. c. által. E törvényi megalkotása előtt az ipari szövetkezetek is az O. K. H.-ihoz tartoztak. Miinthogy azonban az 0. K. H. rendeltetése szerint elsősorban mezőgazdasági célokat szolgál, így az ipari szövetkezetek nem számíthattak különleges érdekeik megfelelő védelmére, ezért még a háború alatt mozgalmat indítottam abból a célból, hogy az ipari szövetkezetek önálló szövetkezeti központba tömörüljenek. Ez először szabadszervezeti formában történt meg, amelyet követett az 1924. évi XVIII. t. c. alapján az IOKSz. szervezetének életrehivása. Ez a törvény a szakipari szövetkezeteknél mellőzte a központ-kényszert, azonban biztosította azt, hogy az IOKSz. kötelékén kívül álló szakipari szövetkezetekkel szemben is felügyeleti joggal ruházta fel, amely kötelezővé válik akKor, ha azt az illető szövetkezetnek igazgatósága, vagy a szövetkezeti tagok Vio-ed része kérelmezi. A fogyasztási szövetkezetek állami támogatása teKintetében tett intézkedések köréből ki kell emelnünk az 1934. évi XXI. t. c-t, amely felhatalmazást adott a kormánynak arra, hogy 11 és félmillió pengő szövetkezeti veszteséget vállaljon át. 113