Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 3-4. szám - Ferenc Ferdinánd politikája [Könyvismertetés]

ményeként kerültek a javaslat rendelkezései sorába. (Első ülés feb­ruár 12.) Az előadói beszédet követő általános vita során elsőnek Fátrai János theologiai dékán szólt a javaslathoz. Beszédében részletesen kitért a zsinat-prezsbiteri egyházkormányzati rendszer ismertetésé­re, utalva többek között az ezzel kapcsolatos gyakorlati előnyökre, majd egyenként bírálat tárgyává tette a különböző protestáns egy­házkormányzati rendszereket. Élénk véleménykülönbséget váltott ki Benkő László egyházme­gyei felügyelő felszólalása, aki beszédének bevezető részében a zsí­nat-prezsbiteri rendszerre való törekvést a maga részéről a legha­tározottabban ellenezte. Véleménye szerint jelzett rendszer követke­zetes keresztülvitele az egyházalkotmány eddigi demokratikus fel­építésén ejt csorbát, hiszen a javaslat számos intézkedése éppen az egyháztagok jogait iszorítja eddig teljesen ismeretlen és mozgási le­hetőséget alig biztosító korlátok közé, holott a történelmi fejlődés fo­lyamán kitermelődött egyházalkotmányi tételek valamennyien azt a törekvést szolgálták, hogy az egyháztagok lelkész- és tisztviselővá­lasztási joga minél hatékonyabban biztosíttassék. A törvényjavaslat erősen konzervatív felfogást mutat, sőt egyes esetekben, mint a prezsbiterek élethossziglani választása, olyan súlyos jogmegszorító rendelkezéseket kíván törvénybeiktatni, amelyek már-már jogfosztó minőséget tüntetnek fel. Kérdés, hogv vájjon e jogfosztó rendelke­zések mennyiben szolgálják az egyház célkitűzéseit s éppen az egy­ház érdekeit szem előtt tartva, a javaslatot a maga részéről «em fo­gadja el. (Második ülés febr. 19.) Horváth Zoltán esperes felszólalásában a törvényjavaslat elfo­gadása mellett foglalt állást, rámutatva annak tudományos jelentő­ségére. Majd részletesen kitért az egyházalkotmány mult iszázadbeli történetének ismertetésére s felhívta a zsinat figyelmét arra a kö­rülményre, hogv azok a törekvések, amelyek a javaslat tárgyalása során a választójog eddigi széleskörű kiterjesztésének védelmében megnyilvánulnak, tulajdonképpen egy időrendben visszamaradt s ma már elavultnak mondható egyházpolitikai irányzat folyamányai. A törvényjavaslat helyesen értelmezte a korszellemváltozást, mikor rendelkezéseiben éppen az egyház érdekeinek lelkiismeretes figye­lembevételével gátakat emel a választójog széleskörű kiterjesztésé­nek s egyben számos intézkedésével alkalmasnak látszik arra, hogy a modern pogányság és lelki közömbösség elleni küzdelemben segít­ségére siessen az egyháznak. Figyelemreméltó előnye a javaslatnak, hogy a népjogok biztosításánál nem a politikai, hanem a krisztusi ér­telemben vett demokráciát tartja célként szem előtt, valamint a ne­hézkes egyházközségi közgyűlés mellőzésével a prezsbiteriumot fő­szervi jelleggel ruházza fel. Az egyház tekintélyének megóvása ér­dekében a lelkészválasztásnak a prezsbiterium jogkörébe való uta­lása esryik kiemelkedő intézkedése a törvényjavaslatnak. (Harmadik ülés, febr. 26.) Az általános vita során felmerült ellentétek elsimítása végett 86

Next

/
Thumbnails
Contents