Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 3-4. szám - A Datio in solutum. [2. r.]

mivel az értékpapír nem bír pénzminőséggel, tekinthetjük azt aliud nak. Nem szólhatunk azonban ilyenkor sem datio in solutumról, midőn az eredetileg aranyban teljesítendő tartozásokat a forgalomban állandóan és szokás szerint bank-, vagy pénztárjegyekben^ fizetik. Itt u. i. effektíve aranyérmekben való fizetés a szokás hatása folytán fictiová válik — hiszen senki sem fizet aranyban — s szintén a szokás által ezek a jegyek a forgalmi életben az arany érmék jellegét veszik fel, tehát az egész ügyletet úgy kell tekintenünk, mintha a fizetés effektíve aranyban történne; ilyenkor tehát a bankjegy nem az aranypénztől különböző aliud, hanem maga is aranynak veendő. De nemcsak a gyakorlati ill. forgalmi életben, hanem az egyes államok törvényeiben is ismeretes a datio in solutum. így a német birodalmi BGB. 364. §-a szerint: „Das Schuldverháltnis erlischt, wenn der Gláubiger eine andere, als die gesehuldete Leistung an Erfüllungsstatt annimmt." Ismeri a magyar magánjog is a datio in solutumot, bár nem lévén polg. törvénykönyvünk, a fizetés helyetti adás intézményesen szabályozva nálunk nincs, csupán elszórtan, egyes törvényekben, vagy rendeletekben. Mind a német polg. jogban, mind pedig a magyar magánjogban a datio in solutum alkalmazásának többszörös korlátozását is látjuk, így a német „Reichsgewerbordnung" megtiltja a munkások fizetésénél a Truck-system alkalmazását, (115—119. b. §§.) ami nem más, mint szintén datio in solutumon alapuló rendszer. E szerint a munkaadó a munkásokat pénz helyett természetben fizeti. Nálunk ugyan ez a mezőgazdaságban gyakran előfordul, azonban nem vezethet a munkásosztály kizsákmányolására, úgy mint az ipari Németországban, ahol a munkaadók a múltban — a III. birodalom új és kiválóan szociális munkaszervezetét megelőzőleg — többnyire selejtes árúval fizették munkásaikat pénz helyett. Mutatja azonban a datio in solutum nagy gazdasági jelentőségét az, hogy a törvénynek a Truckrendszert tiltó intézkedései át vannak törve, amennyiben meg van engedve, hogy az iparűzők munkásaikat élelemmel, tüzelőanyaggal, világítással — az őket megillető bérnek megfelelőleg — elláthatják. Bár Berndorff254) ezt a körülményt úgy magyarázza, hogy itt nem a törvény áttöréséről van szó, mert ez az ügylet nem datio in solutum, hanem csak életszükségleti cikkek eladása és\ azok árának a munkások bérébe való beszámítása, mégis az ellenkező álláspontra kell helyezkednünk. Miért kell u. i. annak a munkásnak a mondott szükségleti cikkeket épen munkaadójától kapnia, miért nem választhatja meg maga azok beszerzési forrását? — azért, mert a bér bizonyos részének fejében, ha (mint hitelező) azt egyáltalában meg akarja kapni, kénytelen elfogadni az élelmi cikket, mint aliudot; már pedig ez az ügylet mind külső megjelenési formájában, mind belső tartalmát tekintve datio in solutum. Tiltja továbbá az „Allgemeines Deutsches Handelsgesetzbuch" a 2M) Berndorff. 67. L 80