Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 3-4. szám - A Datio in solutum. [2. r.]

részvénytársaságoknál a betétnek fizetési surragatumokkal való teljesítését és ezt csak készpénzben ill. állampénztári jegyekben engedi meg (195. §. 3.). Maguk az intézetek azonban — épűgy, mint a magyar Ker. Törv. is — megengedhetik a betétnek apportban való szolgáltatását s ezt a birodalmi HGB. 186. §-a „qualifizierte Gründung"-nak nevezi. Itt azonban már nem datio in solutummal, hanem sokkal inkább egy alternativ obligatioval állunk szemben. A rt. tagja, akinek betétjét be kell fizetni, alternativa előtt áll — t. i. vagy az egész betétet készpénzben fizeti, vagy pedig a törvényileg megengedett mértékig apportban. Datio in solutumnak tekinthetjük talán bizonyos mértékig a váltónak készpénzfizetés helyetti átadását, bár felmerülhet a kérdés, hogy nem helyesebb ebben fizetés végetti adást látni, tekintettel arra, hogy a hitelező váltókövetelése érvényesítésének sikertelensége esetén visszatérhet az eredeti, magánjogi ügyletre és abból kifolyólag próbálja magát kielégíteni. Míg a római jogban kétséges, hogy ismeretes volt-e a promissio in solutum, addig a német BGB. 364. §-a kifejezetten jogintézményei közé veszi fel a fizetés helyetti adásnak e különös válfaját. „Übernimmt der Schuldner zum Zwecke der Befriedigung des Gláubigers diesem gegenüber eine neue Verbindlichkeit, so ist im Zweifel nicht anzunehmen, dass er die Verbindlichkeit an Erfüllungsstatt übernimmt." Ismeretes továbbá a mai gazdasági ill. pénzügyi életben a beneficium dationis in solutum is. Egyes bankok u. i. amelyek jegykibocsátási joggal vannak felruházva, kötelesek esetleges követeléseik fejében az általuk kibocsátott jegyeket teljes névértékükben elfogadni. A datio in solutum nagy gazdasági jelentősége tehát ma is általánosan érezteti hatását és valószínű, hogy előbb-utóbb magyar törvényhozásunk is szükségét fogja látni annak, hogy a datio in solutumot a mai élet követelményeihez idomítva intézményesen szabályozza. Pólay Elemér dr. 81