Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 3-4. szám - A Datio in solutum. [2. r.]

kább formális jelleggel bírt252), míg a datio in solutumnál, mivel az pótolja csak a solutiot, a fősúly a materiális kielégítésen nyugodott. További különbség a két intézmény között az is, hogy a datio in solutum solutorius karakterrel rendelkezik, azaz egyetlen célja a kötelem megszüntetése, viszont a novatio, bár egyrészről megszünteti a régi obligatiot, másrészről új kötelmet létesít. Különbséget képez még a doctrinaban oly erősen hangoztatott animus novandi, azaz a novatio akarati eleme. Igaz ugyan, hogyha a felek akaratára vagyunk tekintettel, a datio in solutum és a novatio közti különbségek bizonyos mértékben elsimulnak, mert mindkét jogügylet egy fennálló obligatio megszüntetésére irányul; megmarad azonban így is különbségnek az, hogy a novatio máskép nem jön létre, csak úgy, hogy új obligatio keletkezik. A datio in solutum intézményét a méltányos római jogi felfogás építette ki. A civiljogban, ahol a formalitások uralkodtak, ez az intézmény nem verhetett gyökeret, mert alapelve volt az „utilitas, necessitas, aequitas." A gazdasági szükségszerűség hozta létre, az a törekvés, hogy az adós helyzetét némileg megkönnyítsék. Hogy azonban ez a könnyítés mennyire szolgált javára az adósnak, mutatja az, hogy idővel az eredetileg mindig előnyösebb helyzetben levő hitelező érdekeit kellett egyre jobban védeni az adós jogellenes magatartásával szemben. Jogilag: a datio in solutum kötelemszüntető tény és épúgy, mint a solutio felszabadítja az adóst a felelősség alól, megszünteti a követelést és ezzel együtt magát a kötelmet. A datio in solutumot szerződésnek tekintjük, mert létrejöttéhez mindkét fél jogcselekménye szükséges. Feltételei közül legfontosabbak: a felek cselekvőképessége, a felek egybehangzó akarata és egy megszüntetendő kötelem, amely megengedi a datio in solutum alkalmazását. A feiek akarata a datio in solutumnál szabad: az adós szabad akaratából ajánlja fel az aliudot, a hitelező szabad akaratából fogadja el. Mihelyt azonban a hitelező akarata kötve van, törvény, vagy más jogszabály által, már nem datio in solutummal, hanem annak egyik elfajzásával, a benificium dationis in solutummal van dolgunk. A datio in solutum tárgya lehet: dolog, valószínűleg pénz és a justinianusi korban követelés is. Szoros kapcsolatát a solutioval igazolja, hogy csak azok a kötelmek voltak általa megszüntethetők, amelyeket a solutio^ is feloldhatott. A datio in solutum ma is ismeretes a jooi és gazdasági (forgalmi) életben. Hányszor előfordul a mindennapi életben - mondja Berndorff2"'3) - hogy a földbirtokos nem tudván készpénzben kifizetni felesége szabószámláját, terménvben rója le tartozását, vagy a lakbérrel hátralékban levő festőművész képeit engedi át bér fejében a háziúrnak. Tipikus esete a datio in solutumnak az is, midőn egy tartozás teljesítését, bár az eredetileg pénzben volt kikötve, állampapírokban, bélyegekben, értékpapírszelvényekben eszközlik s 252) Kretschmar 62. 1. 253) Berndorff 3. 1. 79