Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 3-4. szám - A Datio in solutum. [2. r.]

Érvelésünk a noxae datio jellegére nézve ugyanaz lehet, mint az előbb. Az animus solvendi nem szerepel a rabszolga, vagy családgyermek noxabaadásánál; a noxabaadás nem bír teljesítési hatálylyal, tekintetbevéve különösen quasidelictualis jellegét248). IV. Mint datio in solutumhoz hasonlítható intézmény felemlítendő a lex^ commissoria is. Értjük alatta azt a megegyezést, melyben a zálogadós feljogosítja a záloghitelezőt arra, hogyha lejáratkor követelése kielégítést nem nyerne, a zálogtárgyat tulajdonul megtarthassa. A kötelezett szolgáltatást tehát itt is egy aliud helyettesíti, csakhogy ez az aliud az alapjogviszonyt biztosító zálogviszony tárgya s mintegy már előre meg van határozva. Mivel ez az intézmény sok visszásságra adott okot, Constantinus megszüntette249). A lex commissoria gazdasági jelentősége a régebbi, Constantinus előtti időben igen nagy volt, amennyiben a hitelnyújtás lehetőségét megkönnyítette; az intézmény poenale jellege u. i. biztosította a hitelező érdekeit az adós nemfizetése esetére. A régi tőkebő világban pedig nem is adott alkalmat a kapzsi hitelezőknek tilos manipulációkra. Constantinus idején azonban a helyzet egészen megváltozott, mert a tőkeszegénység, amely ekkor a birodalomban általános volt, lehetővé tette, hogy a hitelező a lex commissoriaban biztosított joga alapján az adóst kizsákmányolhassa250). Ezért volt indokolt Constantin rendelkezése. Semmis tehát azóta minden oly megegyezés, amely a követelés lejárta előtt arra irányul, hogy ki nem váltás esetén a zálogtárgy a hitelező tulajdonába megy át. Nem lesz azonban tilos a datio in solutum ilyenkor alkalmazásba kerülő esete, midőn az adós lejárat után a ki nem váltott zálogot fizetésképen a hitelezőnek átengedi251). Élesen elválasztandó azonban a lex commissoria az impetratio dominii-től; míg u. i. a lex commissoria megegyezés az adós és hitelező közt, tehát mindkét fél szabad és egyező akaratán alapszik, az impetratio dominii esetén az adós kénytelen eltűrni, hogy a hitelező — a jogszabályok rendelése következtében — a zálogtárgyat teljesítés fejében tulajdonul megtartsa. V. Párhuzamba állítható még a datio in solutummal a novatio is. A római jogtörténet azon idejében, midőn a datio in solutum máikialakult jogintézménynek tekinthető, az elválasztás a két intézmény között még egyáltalában nem lehetett probléma, mert a novatio in248) Szteblo Két d. 428. 1. 249) Cod. 8. 34. 3. „Quoniam inter alias captiones praecipue commissoriae pignorum legis ereseit asperitas, piacet infirmari eam, et in posterum omnem eius memóriám aboleri." E részt a Cod. Theodosianusból vette át a Cod. Just. idézett része. (Cod. Tbeod. 3. n.) 250) Dernburg, II. k. 274. 1. ^) Vécsey 318. 1. 78