Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 3-4. szám - A Datio in solutum. [2. r.]

csak vagylagosan perelhet, az utóbbinál pedig csak a kötelemben meghatározott szolgáltatásra van az illetőnek kereseti joga.245) Az említett intézmények közt a különbség tehát nyilvánvaló, sőt az obligatio alternativa és a datio in solutum közti különbség is világos. Kérdés azonban, hogy hol húzható meg a határvonal a datio in solutum és a facultas alternativa közt. A két intézmény u. i. első pillanatra nem mutat szembetűnő különbséget. Mindkettőnél egy más szolgáltatásnak, mint a kötelemben kikötöttnek, eszközlése megszünteti az obligatiot. Abból kell kiindulnunk a két intézmény közti különbség megtételénél, hogy a facultas alternatívánál „joga van" felváltani az adósnak a kikötött szolgáltatást. Kérdés azonban, hogy e joga honnan ered? — a felfogások egyik csoportja szerint e jog törvényen, másik csoport szerint a felek szerződésén alapszik.246) Ha az adósnak e joga a törvényben nyeri létét, úgy a két intézmény közti hasonlóság csak formai. Nehezebb azonban megállapítani a különbséget a nézetek második csoportja alapján, ha t. i. ez a jog a felek szerződéséből ered, hiszen a datio in solutum is a felek consensusán alapszik. Nyilvánvaló azonban e különbség, ha egy példát veszünk alapul. így facultas alternativa esete forog fenn, ha az adós a szerződésben kikötött teljesítés helyett bánatpénzt fizet. A bánatpénz lefizetésének hatálya külsőleg ugyan azonos a teljesítésével (datio in solutuméval), mert az obligatiot — ha nem is rendeltetésszerű módon, de megszünteti. A felek akaratát tekintve azonban azt látjuk, hogy nem az animus solvendi késztette az adóst a bánatpénz lefizetésére, tehát azt nem pro soluto adta, hanem csak azért, hogy eltávolítsa magától a kötelezettséget. A hitelező akarata pedig eredetileg szintén nem erre irányult, hanem ő a teljesítést kívánta — materialiter tehát nem is lett kielégítve. A felek akaratán kívül azonban külső ismérvekben is különbözik e két intézmény egymástól. A datio in solutumnál u. i. az adós a körülményektől szorítva kényszerül arra, hogy a hitelezőt az aliudnak solutioként való elfogadására kérje. A facultas alternativa esetén azonban eredetileg meg van határozva a főszolgáltatás mellett egy oly szolgáltatás is, amellyel az helyettesíthető és amelynek szolgáltatása a kötelmet megszünteti. Különbség továbbá az is, hogy míg a datio in solutumnál, ha a felek megegyeztek az aliud szolgáltatásában, a hitelező követelése most már az aliud szolgáltatására fog irányulni247), míg a facultas alternatívánál, midőn perre kerül a sor, az adóst csak abban lehet elmarasztalni, ami in obligatione volt, a hitelező tehát csak a kötelemben levő szolgáltatást követelheti. A facultas alternativa iskolapéldája a noxae datio esete. A római jogi irodalomban többször felmerült már a kérdése annak, hogy a datio in solutum fogalma alá vonható-e a noxae datio, vagy sem*? Erre határozottan azt felelhetjük, hogy nem; éppoly kevéssé, mint ahogy a fac. alternativa sem azonosítható a datio in solutummal. 2tó) Marton. 196. L 246) Steiner. 96. L 2*T) Rőmer. 27. 1. 77