Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 3-4. szám - A Datio in solutum. [2. r.]

voluntaria (tulaidonképeni datio in solutum) és datio in solutum necessaria közt, azzal a különbségei, hogy míg a comp. vol. épúgy, mint a necessaria a beszámítás fogalma alá esik, mert a fősúly itt az ellentétes követelések kölcsönös betudásán nyugszik, addig a benef icium dationis in solutum nem vonható a tulaidonképeni datio in solutum fogalma alá, mert ott a fősúly a felek szabad akaratelhatározásán nyugszik. Mind a datio in solutum, mind a comp. voluntaria teljesítési surrogatumnak tekinthető.239) Mindkettő oly szerződés, amely a két fél egyező akaratát feltételezi és a kötelem megszüntetésére irányul. Az ösrómai jogban a comp. voluntaria épúgy nem volt ismeretes, mint ahogyan nem lehetett az a datio in solutum sem, mert a régi civiljog ilyen méltányosságból fakadó engedményeket nem ismert. A comp. voluntaria is tehát csak az „aequitas" elvének diadalrajutásával fejlődhetett ki csak.240') Van azonban a két intézmény között néhány lényeges különbség is. E differenciák a datio in solutum reálügyleti minőségéből erednek. A comp. voluntaria esetén azonban nem játszit szerepet a res! átadása, hanem a felek egyeznek meg arra vonatkozólag, hogy kölcsönös követeléseiket egymásba betudják, s ez az actus pedig már kötelemszüntető hatállyal bír.241) Különbözőképen szünteti meg a kötelmet is a két intézmény. A datio in solutum a justinianusi korban épúgy, mint a solutio (sabinianusok!) ipso iure szünteti meg az obligatiot. Ezzel szemben a compensatio voluntaria, mint a beszámítás általában ope exceptionis hat kötelemmegszüntetőleg. A két intézmény tehát gazdaságilag azonos célú és rendeltetésű, mert mindkettő a felek gazdasági előnyét szolgálja, jogi konstrukciójukban ellenben lényegesen különböznek. III. összehasonlítható a datio in solutummal az obligatio alternatíva és a facultas alternatíva is. Az előbbi, melyet a német terminológia „Wahlschuld"-nak nevez242), abban áll, hogy az adós több szolgáltatásra oly módon van kötelezve, hogy közülük egynek, — az adós, vagy hitelező által kiválasztottnak243) —szolgáltatása az egész obligatiot megszünteti. Különbözik az alternatív obligatiotól a facultas alternatíva intézménye. Itt „una res in obligatione et duae in solutione" van, míg az előbbinél az eset fordított.244) Továbbá, míg az alternatív obligatk)nál, ha az egyik szolgáltatás lehetetlenül, a választási joer a megmaradtakra korlátozódik, addig a facultas alternatíva esetén, ha a kötelemben levő egyetlen szolgáltatás lehetetlenül, ez az egész kötelem megszűnését vonja maga után. Végül az altern. obligationál a hitelező 239) Alexander A. 63. 1. 240) U. o. 241) U. o. 64. 1. 242) Schaeffer. 73. 1. 243) Kétség esetén az adós. 244) Pázmány. 323. 1. 76