Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 3-4. szám - A Datio in solutum. [2. r.]

kell tehát vele állítanunk a datio in solutum necessaria-t230). Míg előbbinek alapja a hitelező elfogadási akarata, itt a jogszabály rendeli az aliud elfogadását. Ez az intézmény a törvényhozás részéről az adósnak nyújtott kedvezményt jelent. Először Július Caesar engedte meg az adósoknak, hogy pénztartozásaikat ingó és ingatlan dolgok átadásával egyenlítsék ki231). A hitelezőnek természetesen ezt a szolgáltatást „pro soluto" adottnak kell tekintenie és köteles azt teljesítésként elfogadni. Caesarnak ez a rendelkezése teljesen érthető, mert a polgárháború következtében beállott zilált gazdasági viszonyok szükségessé tették az adós helyzetén az ilyen könnyítést. Justinianus törvényhozása (Nov. IV.) azután kifejezetten megadta a már tárgyalt beneficium dationis in solutumot az adósnak, attól a földbirtokpolitikai célzattól vezettetve, hogy megakadályozza a földbirtokok árverés útján való elkótyavetyélését. Alexander A.232) szerint az említett Novella az adós védelmében túl messze ment. T. i. míg egyrészt pillanatnyilag enyhített az adós helyzetén azzal, hogy az pénz helyett földdel válthatta meg adósságát, másrészt hitelgazdaságilag ez az állami gyámkodás helyzetét tönkretette. Alexander A. ezt abban látja, hogy az adósok — bár régi tartozásaikat teljesíteni tudták — új kölcsönt nem szerezhettek a tőkésektől, mert ezek a Novella intézkedéseinek tudatában tisztában voltak azzal, hogy az adós a visszaszolgáltatást a földkrízis miatt értéktelen földekkel fogja eszközölni. A kényszerű datio in solutummal találkozunk a német jogtörténet folyamán is, ahol a harmincéves háborúban elszegényedettek kapták meg e kedvezményt233). II. A datio in solutumhoz hasonló kötelemfeloldó teljesítés surrogatumnak tekinthetjük a compensatio voluntaria-t A compensatio a Digesták legális meghatározása szerint: „debiti et crediti inter se contributio"234), azaz ellentétek, követelések egymásközti kölcsönös leszámolása.235) Ez az intézmény a datio in solutumhoz hasonlóan nagy gazdasági jelentőséggel bír, bár eredetileg hatálya korlátozásnak volt alávetve, lévén csak a bonorum emptorre és az argentariusra kötelező.236) A compensationak a felek akaratára való tekintettel két faját különböztetjük meg. Ha az egyik félnek joga van arra, hogy a másik fél beleegyezése nélkül beszámítást eszközöljön, comp. necessariaról szólunk, amelynek alapja rendesen jogszabály, vagy bírói ítélet237) Ha pedig a felek viszontköveteléseiket beszámítással, közös akarattal szüntetik meg, comp. voluntariaval, szerződésszerű, önkéntes beszámítással (vertragsmássige Aufrechnung) állunk szemben.238) A beszámítás e két formája között u. a. a különbség, mint a datio in solutum 230) Lásd a beneficium dationis in solutumot. 64—66. L 231) Steiner. 161. L 23i) Alexander A. 16. 1. 233) Windscn. 419. L j. 234) Dig. 16. 2. L 235) Marton. 251. 1. 236) Pázmány. 445. 1. 237) Alexander A. 36—37. 1. 238) U. o. 75