Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 3-4. szám - A Datio in solutum. [2. r.]

Megtámadható tehát a datio in solutum alapjául szolgáló .-jogügylet, ha a tévedés annak lényeges pontjaira vonatkozik: error in negotío, in obiecto, in persona, in substantia esetében. Csalás esetén az alapügylet szintén megtámadható. „Si quis — mondja Marcianus216) — per dolum pluris aestimatum fundum in solutum dederit, non liberatur, nisi id quod deest repleatur" —• azaz, ha valaki „per dolum" a valódi értéknél magasabbra felbecsült dolgot szolgáltat pro soluto, a kötelem nem szűnik meg, csakis akkor, ha azt a különbséget, amely a valódi ár és az aliud gyanánt szolgáltatandó dolog ára között van, teljesítik. Itt tehát szintén az eredeti követelés fenntartásával kényszeríttetik ki a dolose teljesítő adóstól a tartozás valódi értékének megfelelő szolgáltatás. Végül a kényszer által keletkezett alapügylet is megtámadható. Steiner szerint217) megfelelő források híján itt az általános szabályok alkalmazandók. Ezért a kényszer hatása alatt létrejött jogügylet megszüntethető datio in solutum által218). Figyelembe veendő, hogy a kényszer kitől ered. Ha a másik ügyleti fél, a hitelezőnek in integrum restitutiora van joga, ill. actio quod metus causa áll rendelkezésére219), az adós pedig a szolgáltatott dolgot ily esetben viszszakapja22"), hiszen a hitelező káráért az említett jogsegély útján kielégítést kapott. Ha a kényszer a hitelezőtől származik, úgy mihelyt az actio quod metus causat az adós vele szemben alkalmazza, azonnal köteles a szolgáltatott dolgot kiadni. Az adósnak joga van a dolog kiadásáért in integrum restituiora. Harmadik személytől származó kényszer esetén úgy az illető, mint az ebből hasznot húzó ügyleti fél ellen alkalmazhatók az említett védelmi eszközök221). Az előbbiekben annak az alapügyletnek megtámadásáról volt szó, amelyet a datio in solutummal meg akarunk szüntetni. Említést tesznek a Digesták azonban oly esetről is, midőn maga a datio in solutum ügylete „támadható meg" tévedésből kifolyólag. Ezek az esetek: 1. midőn az adós tévedésből nagyobb értéket szolgáltat pro soluto, mint köteles lett volna. így első esetben, ha valaki aliudként pénztartozását meghaladó értéket szolgáltat (centum debens, quasi ducenta deberem) a hitelezőnek, az eredeti obligatioban kikötött pénztartozás továbbra is fennáll sértetlenül (obligatio incorrupta) s a szolgáltatott dolog condictioval visszakövetelhető. Azonban —• és ez már a hitelező védelmére szolgál — az aliud a hitelezőnél marad mindaddig, míg az adós a pénzösszeget, amellyel tartozik, le nem fizeti neki. (Ager autem retenebitur, donec pecunia debíta solvatur).222) „Nem fogható fel a datio in solutum rendeltetése oly módon u. i., hogy a pénztartozás helyett szolgáltatott helyettesíthetetlen do218) Dig. 46. 3. 46. 2. 211) Steiner. 140. 218) Kényszer a praetori jogban delictum. 21») Marton. 293. 1. 220) Dig. 4. 2. 9. 4. 221) Dig. 4. 2. 12. 2. és 4. 2. 13. Z2i) Dig. 12. 6. 24 4. 73