Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 3-4. szám - A Datio in solutum. [2. r.]

ges188). A részletteljesítéshez hasonló könnyítésként szerepelt a római jogban a „datio solutionis causa (német kifejezés szerint: „Hingabe an Zahlungshalber") A datio in solutum (Hingabe an Zahlungsstatt) fizetés helyetti adást, a datio solutionis causa pedig fizetés „végetti" adást jelent. A fizetés helyetti szolgáltatással a kötelem, éppúgy, mint a teljesítéssel maradéktalanul megszűnik, a fizetés végetti adás azonban nem bír ilyen hatállyal, hanem csak egy kísérlet a teljesítésre389). Az utóbbi esetben u. i. egy dolgot, egy követelést azért adunk át, ill. cedálunk, hogy a hitelező a dolgot értékesítvén, a követelést behajtván, magát kielégítse. A dolog átadásakor, a követelés engedményezésekor tehát az obligatio még nem szűnt meg, hisz az átadott dolog, az engedményezett követelés nem teljesítés az adós részéről, amit mutat az is, hogy a superfluum — a hitelezői követelést meghaladó érték — az adósnak visszaszolgáltatandó. (Ez a tény itt lényeges elem, a datio in solutumnál esetlegesen fordul elő csupán.) A fizetés végetti adás — mondja Berndorff190) — feltételezi azt, hogy a hitelező ezáltal még kielégítve nincs, az átadott dolog, az engedményezett követelés tehát csak eszköz a teljesítéshez, amely azáltal fog bekövetkezni, ha a hitelező a dolgot értékesítve, a követelést sikeresen behajtva, abból kielégíti magát. A fizetés végetti adásnál tehát szó sem lehet datio in solutumról, mert ez az ügylet tágabb tényállású191) — a datio in solutum tényállásához u. i. pluszként járul az értékesítés és az ennek folytán történő kielégítés mozzanata. Különbözik azután a két ügylet joghatályában is — t. i. az obligatio feloldása szempontjából. Ha kétség forog fenn arra vonatkozólag, hogy vájjon datio in solutummal, vagy datio solutionis causaval állunk-e szemben, az ügyletmagyarázat inkább az utóbbi felé hajlik. Ez a meggondolás valószínűleg azon a tételen alapul, hogy a datio in solutum már lényegénél fogva lehetetlenné teszi azt, hogy az obligatio szerződésszerű módon bontassék fel, míg a datio solutionis causa eszköz a hitelező szerződésszerű kielégítéséhez s lehetővé teszi az obligatio szerződésszerű módon történő felbontását. A jogrendnek pedig természetszerűleg az a célja, hogy ha csak egy mód van rá, az eredeti szerződésen alapuló kötelemmegszüntetést tegye lehetővé és csak ha az egyáltalán nem lehetséges, adjon helyet a teljesítési surrogatumoknak. 188) Horovitz. 364. 1. 189) Belitz: „Erfüllungsversuch". 12. I. 19°) Berndorff. 6. L m) Lásd a contraetus mohatrae-t. 67