Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 3-4. szám - A Datio in solutum. [2. r.]

len mód arra, hogy követelését realizálhassa; bizonyítja ezt az a körülmény is, hogy az aliud szolgáltatására vonatkozó kezdeményezés nem az adóstól, hanem a hitelezőtől indulhat ki alkalomadtán, midőn a hitelezőnek in concreto nagyobb gazdasági érdeke fűződik az aliud tulajdonának megszerzéséhez, mint az eredetileg kötelezett szolgáltatáséhoz184). Midőn tehát az adós kötelezte magát az aliud szolgáltatására, valószínűleg a hitelező, míg az említett másik esetben nyilvánvaló, hogy az adós érdeke nyomult előtérbe. Az egyezség létrejöhetett vagy úgy, hogy az adós stipulatioban ígérte meg az aliud szolgáltatását, vagy pedig constitutumban, mely utóbbi esetben azonban a teljesítés helyetti adás nem szüntette meg az obligatiot. Gyakran azonban minden formalitás nélkül egyezkedtek a felek. Az aliuclot természetesen azután a felek közt létrejött egvezségnek megfelelően kellett szolgáltatni. Ebből következik, hogy a hitelező részszolgáltatásokat elfogadni nem tartozott, hacsak a szolgáltatás természete ezt meg nem engedte, ill. a megegyezés ilyen irányú nem volt. Hogy az eredetileg kikötött szolgáltatás és az aliud értéke között milyen legyen a viszony, erre nézve a források nem adnak felvilágosítást, de kétségtelen, hogy „darfi die Divergenz zwischen den Werten keine zu grosse sein."185) Fehr186) szerint az a forráshely, amely azt mondja, hogy „quod deest, repleatur", nem jelenti azt, hogy az aliud értékének objektíve meg kell határozva lennie. Lényeges itt csak az, hogy subjektív szempontokat figyelembe véve, a felek egyike se csalódjon az obligatio ilyen módon való megszüntetésében. A mondottak nem zárják ki, hogy ne lehetne a felek akaratmegegyezésével az aliud értékét is szabályozni, ez azonban e megegyezésnek nem kelléke, s azért úgy kell tekintenünk, mint a datio in solutumra vonatkozó megegyezésen felülálló pluszt. Az esetben természetesen, ha az aliud jóval nagyobb értékű, mint az eredeti tartozás, a kötelmet annak szolgáltatása így is megszünteti, csupán a felesleg adandó viszszal, ill. követelhető vonakodás esetén condictioval. A superfluum visszaadására vonatkozólag magától értetődőleg más lesz itt az eljárás oszthatóság, ill. oszthatatlanság esetén. A res divisibilis-nél a viszaszolgáltatás a legegyszerűbb. Indivisibilítas esetén az átadott dolgot a hitelező legtöbb esetben értékesíti, hogy a felesleget visszaszolgáltathassa. Külsőleg így az egész ügylet daio in solutionis causaval (fizetés végetti adás) mutat hasonlóságot. Különbözik azonban tőle, mert a felek akaratát tekintve, az aliud átadásával már meg is szűnt itt az obligatio és csupán másodlagos jelentősége van a condictionak, amellyel az adós a superfluumot visszaköveteli. A követelés lejárta után az adós köteles volt teljesíteni187). A hitelező követelése természetesen az egész szolgáltatásra irányult, részletteljesítés csak az ügylet természetéből kifolyólag volt lehetsé184) Alexander A. 6. 1. í85) Alex. E. 19. 1. «e) Fehr. 7. 1. 187) A teljesítés helyére az ált. szabályok érvényesek. 66