Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 3-4. szám - A kormányzóválasztás

ellenzéki pártok tagjai.8) A nemzeti közvélemény egyöntetű kialakulásában azonban ezenfelül és elsősorban talán, — amint azt Darányi Kálmán miniszterelnök a képviselőházban igen helyesen fejtette ki, — annak a mélységes tiszteletnek és megbecsülésnek volt döntő jelentősége, amely a nemzet minden osztályában és a törvényhozásban Horthy Miklós kormányzó személye és kormányzói ténykedése iránt él.9) Vagy miként a felsőházban, a javaslat elfogadása előtt tartott rövid felszólalásában is megállapította, jelentős része van a javaslat sima tárgyalásában és elfogadásában annak a bizalomnak is, amely a kormányzó 17 éves alkotmányos kormányzása és az országot újjászervező munkássága iránt az egész nemzet részéről ismételten is kifejezésre jutott.10) A kormányjavaslatot tehát az országgyűlés valósággal ünnepi hangulatban, de egyben a törvényjavaslatok rendes tárgyalási módjától is eltérve, vita nélkül, ünnepély es> egyhangúsággal fogadta el s ennek a következménye az, hogy a megalkotott törvénynek azok a rendelkezései, amelyekkel, mint reformtervekkel a közvélemény, a sajtó és az irodalom megelőzőleg nem foglalkozott, nyiltszíni megvitatásra nem is kerültek s a közvélemény e tekintetben, miután ezekről csak a. Corpus Iuris-ból szerezhetett tájékozódást, máig is tájékozatlan maradt. V. A kormányzóválasztás részletes szabályozása keretében a törvény elsősorban is azt a kérdést rendezi, hogy mennyi ideig tarthat az interregnum, vagyis mennyi idő alatt kell a kormányzói tiszt megüresedésétől a kormányzóválasztást megejteni? Nagyjelentőségű ez a kérdés az alkotmányos állami élet folyamatossága szempontjából, mert ennek egyik elsőrangú követelménye, hogy az államfői tisztben előálló személycsere zökkenők nélkül bonyolódjék le és hogy az államfői tiszt, amely az alkotmányom állami élet összhangjának mellőzhetetlen tényezője, betöltetlenül soká ne maradjon. Nincsen alkotmány, bármely államformáról legyen is szó, amelv a kérdés megfelelő rendezéséről ne gondoskodna. Monarchiákban az örökletesség elvének egyik legfőbb érve éppen az, hogy a trónöröklés rendje szerint előre kijelölt utód, a trón megüresedése esetén, mint rex haereditarius, azonnal elődje helyére lépve, az államfői hatalom gyakorlásának folyamatosságában megszakítás nem jelentkezhet. „A király sohasem hal meg", — ez Angliában régi alkot8) L. u. o. 120. 1. 9) L. u. o. 122. 1. 10) L. Fházi Ért. 48. ü. 363. 1. — Tomcsányi Móric, a javaslat felsőházi előadója is kiemelte ezt előadói beszédében. „Úgy érzem, úgy vélem, — mondta, — hogy a kormányzói hatalomnak ennél a jelentékeny, tetemes kibővítésénél — tudatosan vagy tudat alatt — de közrehatott főméltóságú kormányzónk immár hosszú idejű, mintaszerüleg alkotmányhű és töretlen nemzeti szellemű kormányzásának értékelése, megbecsülése és az ezért járó nemzeti elismerésnek, hálának, hódolatnak érzése." (L. u. o.) 54