Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 3-4. szám - A kormányzóválasztás

vatali helyettesét illeti. Az országtanáos jogkörében csak miniszteri ellenjegyzés mellett rendelkezhet és legfőbb feladata, az államfői hatalom körébe eső halaszthatatlan feladatok betöltésén kívül, a kormányzó választása iránt szükséges intézkedések haladéktalan megtétele és az új kormányzó megválasztásáról és eskütételéről szóló törvény kihirdetése. IV. A megüresedett kormányzói tiszt betöltésének kérdései, az interregnum tartama, a kormányzó utódajánlási joga és a kormányzóválasztás alkotnánk az új törvény által rendezés alá vont kérdések harmadik csoportját. Ezekben a kérdésekben az előkészítés, különösképpen a tudományos irodalmi előkészítés már korántsem volt oly gazdag és mélyenjáró, mint az előbbiekben és a törvényi rendezés lilikéntje felé is sokkal kevesebb érdeklődéssel fordult a közfigyelem. Ez azonban érthető is. Az a nagy tudományos vita, amely a reformot megelőzte, a kormányzói jogkör kiterjesztésének mértéke fölött folyt javarészben s miként a politikai élet vitái is, ezenkívül még a kormányzói tiszt megüresedésével előálló veszélyekre utalt és ezek kikerülésére keresett orvoslásokat. Arra viszont, hogy ha már a reform megvalósul, annak keretében pontos, kimerítő rendezésre szorulna a kormányzóválasztás is, mert erre vonatkozólag az országgyűlés együttes ülésének, mint a kormányzóválasztásra jogosult szervnek, kijelölésén kívül a törvény semmit sem mond, csak néhány tudományos hozzászólás hivta fel a figyelmet.6,) A figyelmeztetés azonban használt. A kormány javaslatába foglalta a kormányzói jogkör kiterjesztésén és az interregnum rendezésén felül a kormányzó utódlási jogát és a kormányzóválasztás pontos szabályozását is. Minderről azonban a iszélesebbkörü nyilvánosság előtt csak kevés szó esett. A kormány biztosítani akarván az egyhangúságot, a vitás kérdéseket a pártokkal előzőleg tárgyalta le, az utolsó simításokat pedig a bizottsági ülés végezte el a javaslaton. Maga az országgyűlés, úgy a képviselőház, mint a felsőház is, pártközi megegyezés alapján, vita mellőzésével fogadta el a javaslatot. A nemzeti együttérzés nagyszerű megnyilatkozása volt ez, amely már a bizottsági tárgyalások során is megnyilatkozott.7) A kormány nem a többség megszokott fegyvereit használta, hanem az összes parlamenti pártok megegyezését kereste, az ellenzék pedig, ,-imint Eckhardt Tibor a bizottsági tárgyaláson kijelentette, a javaslat tárgyalásánál nem az ellenzék szerepét akarta betölteni, hanem mint magyar emberek vettek részt a bizottsági tárgyalásokon az összes 6) L. Tomcsányi Móric: „Az alkotmányrefóimról'' (M. J. Sz. 1937. 3. sz. 95. 1.), Csekey István: „A kormányzói jogkör reformja" (Szeged, 1937. 47. L) ás Zsedényi Béla: „Üresedés és utódlás a kormányzói tisztben" (Miskolc, 1937. 11. 1.) c. tanulmányait. 7) L. Ángyán Bélának, a javaslat képviselőházi előadójának előadói beszédét. Képvh. Ért. 240. ü. 119. 1. 53