Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 1-2. szám - Goltner Dénes dr.: A képviselőválasztások érvényessége feletti bíráskodás alapkérdései [Könyvismertetés]

már nem nagy horderejű kérdés és a magyar jog ezek szerint kétségtelenül a reformatív rendszer mellett állástfoglaló tételesjogok közé sorozandó. Érdekes, különösen a magyar jogfejlődés és magyar közjogi irodalom tükrében, a választási bíráskodás és a törvényhozás kapcsolatának bemutatása is, mert e tekintetben változatos a magyar jogfejlődés, amíg a képviselőház sajátbíráskodásától az általa, delegációja alapján, átruházott hatáskörben történő kúriai bíráskodáson keresztül, a választási bíráskodásnak mai, önálló bíráskodási funkcióként való felfogásáig eljutott. Szerző is azon a ma már általánosan elismert, helyes állásponton áll, hogy a saját bíráskodás rendszere, amely csak a parlamentarizmus hőskorának jelentette a törvényhozás szuverénitásának hatalmi problémáját, nem biztosítéka többé a törvényhozás függetlenségének, nem attribútuma a parlament szuverenitásának. Logikus ezek szerint a levont konzekvencia is: a magyar közjogi felfogás értelmében a választási bíráskodás nem valamely elkülönült, önálló hatalmi ág, hanem az államhatalomnak összeségét reprezentáló magyar szent korona hatalmának egyik bíráskodási megnyilvánulása. Ezek között a problémák között sorakoztatja fel Goltner arra vonatkozó érveléseit is, hogy a választási bíráskodás valóságos bírói funkció, s hogy a választási bíróság eljárása, a korábbi magyar tudományos irodalom és mai tételes jogunk egybehangzó álláspontja szerint közjogi peres eljárás. „Különös jellegét" pedig, amely a tudományos irodalomban vitára adott és adhat még okot, azok a választási bíráskodásban gyakorta előforduló határkérdések festik alá, amelyek már az államvezetés területét metszik s eldöntésüket emiatt a bíróság sokszor idegennek érezheti a maga számára. Vagyis, — fejti ki Szerző, — a választási bíráskodásnak szinte mindig vannak olyan vonatkozásai és hatásai, amelyek gyakorlati politikai szempontból igen jelentősek lehetnek és a választási bíráskodás az ily hatásokkal is kisért államszervezeti vonatkozásokon keresztül és azokra tekintette] minősül közjogi bíráskodássá. Érdekes és logikus fejtegetésekkel vezeti le Szerző a továbbiak során azt a megállapítást is, hogy a választási bíráskodás alkotmánybíráskodás. Nem lát új formát benne, csupán egy tárgynak megfelelően kialakult bíráskodási ágat. Természetesnek tartja, hogy a bíráskodás megjelölésére az anyag, vagyis a tárgy szolgáljon kiindulópontul, melyre a bíráskodás vonatkozik. Miként a magánjogi bíráskodás tárgya az egyesek magánjoga, a büntető bíráskodásé pedig az államnak az egyes magatartása, bűncselekményeire vonatkozó büntetőjoga, amely közjog végeredményében, mint ahogy közjog tágabb értelemben a tulajdonképeni közigazgatási bíráskodás tárgya is, a közigazgatási jog, — a választási bíráskodás tárgya az alkotmányjog, a választási bíráskodás tehát alkotmánybíráskodás. Mindebből azonban az is természetszerűleg következik, hogy a választási bíráskodásnak a választóknak nyújtandó közsegély nem elsődleges és valóságos 44