Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 1-2. szám - A Datio in solutum. [1. r.]

V. A datio in solutum csak akkor szerepelhet kötelemszüntető jogügyletként, ha oly követelés megszüntetését célozza, amely azt megengedi. Hogy a datio in solutum kötelemfeloldást eredményezhessen, a megszüntetendő kötelem rendeltetésszerű feloldási módjának a solutionak kell lennie.149) Vannak u. i. a római jogban oly obligatiok, melyeknél nem a solutio a természetszerű feloldási actus. így pl. a commodatum esetén160) a rendeltetésszerű követelésfeloldás azért nem lehet a solutio, mert itt nincs tulajdonátruházás. Ez a helyzet a depositumnál is, ahol szintén nem tulajdonátruházásról van szó, hanem a szerződés alapján a letéteményes csak a letét tárgyának visszaadására van kötelezve. Ugyancsak nem szólhatunR datio in solutumról azon esetben sem, midőn a. letéteményes egy utóbb létrejött megegyezés alapján nem a depositum tárgyát, hanem ettől különböző dolgot, ill. pénzt szolgáltat a letevőnek1 '). Ily esetben t. i. adásvétel, vagy csereszerződés forog fenn1"'2). Vagyis az előbbiek alapján helyes Steiner megállapítása1 ,:i), midőn azt mondja: „wo die Leistung der geschuldeten Sache keine solutio ist, kann die Ersetzung derselben durch eine andere auch keine datio in solutum sein." Szabályként állítható fel ezek szerint az a tétel, hogy ;i datio in solutum csak oly követelés feloldására alkalmas, amely solutioval is feloldható. E tény legerősebb bizonyítéka annak, hogy a datio in solutum a történelmi fejlődés folytán a solutioból alakult ki. A solutio tehát és vele együtt a datio ín solutum megszünteti az obligatiot, csak az a kérdés, hogy közvetlenül-e, vagy közvetve? E kérdésben indult nagy vita a sabínianusok és proculianusok közt. Az utóbbiak szerint a kötelem az aliud átadásával nem szűnt meg, azaz az adós „ipso iure maneat obiigatus, sed adversus petentem exceptione doli mali defendi debeat"15*). Vagyis a követelés ipso iure továbbra is fennállott, azonban, az ellen, aki azt érvényesítette, exceptio doli állott az adós rendelkezésére, ha természetesen az aliudot már szolgáltatta. A proculianusok szerint tehát ope exceptionis kötelemszüntető tény volt a datio in solutum. Ők u. i. — Alexander A. szerint — látták, hogy a hitelező oldalán egy pactum de non petendo áll fenn, amelynek alapján, ha a hitelező újból érvényesíteni akarná követelését, az adóst exceptio illette meg a követelés visszaverésére. Ezzel széniben a sabínianusok — mint Karlowa mondja1") — a szabadabb felfogás hívei voltak. Szerintük — „si quis consentiente creditore aliud pro alio solverit, ipso iure líberetur."186) Korner szerint a sabinianusok, akik a datio in solutumnak ezt az ipso iure liberáló természetét felismer,49) Nat. obl-nál d. i. s. hatálya olyan, mint a solntioé. Sztehlo. D. i. B. 419. 1. 151) Sztehlo. Két dolg. D. i. s. 419. 1. lM) lnst. Ll. 1. 44. 153) Steiner. 115. 1. iM) Gai I. 111 168. 15') Karlowa. II. k. 1380. 1. Gai. I. 111. 168. 39