Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 1-2. szám - A Datio in solutum. [1. r.]

ték, tekinthetők ezen intézmény igazi megalapítóinak és az ő munkásságuk által vált a datio in solutum önálló jogintézménnyé157). A két iskola felfogásának időbeli kialakulására nézve Steiner magyarázata a következő: Míg a datio in solutummal a solutio egybeesett, azaz amíg a solutio mindenféle felelősségfeloldást jelentett, a sabinianusi tan nem állhatott meg, mert az annak megfelelő teljesítés közvetlenül nem szüntette meg az obligatiot. A datio in solutum kötelemmegszüntető hatályáról tehát csak azután lehet szólani, hogy a solutio az említett szűkebb tényállásra szorulván (eius quod debetur) a datio in solutum tőle különvált158). Mindenesetre általános felfogás a kérdés irodalmában az, hogy a datio in solutum eredetileg a proculianusok felfogásának megfelelően ope exceptionis, majd később és teljes mértékben a justinianusi kodifikáció idején ipso iure kötelemszüntető ténnyé vált159). Justinianus kodifikációjában kialakult végleges helyzet e kérdésben világosan kitűnik az Institutiokból: „tollitur autem omnis obligatio solutione eius, quod debetur, vei si quis consentiente creditore aliud pro alio solverit."160) A hangsúly itt a „tollitur obligatio solutione" kifejezésen van, azaz minden kötelem megszűnik a „quod debetur", ilL az aliud szolgáltatásával, közvetlenül — tehát ipso iure. (Folytatása következik.) Pólay Eletnér dr. A felhasznált forrásmunkák jegyzéke. I. Eredeti forráshelyek: 1. Corpus Juris Civilis Academicum. Christoph. Henr. (Coloniae Munatianae. 1735.) 2. Codex Justinianus. Krueger: Corp. J. C. (edictio stereotypa. 10. 1929.) 3. Codex Theodosianus. Krueger P. (Berolini. 1923.) 4. Gaius: Institutionuni commentarii quattuor. Kuebler B. (Lipsiae. 1926.) 5. Novelláé. Krueger P.: Corp. J. C. (editio stereotypa. volumen III. Berolini. 1928.) 6. A XII. táblás törvény töredékei. Vécsey Tamás. (Budapest. 1900.) II. Római magánjogi és jogtörténeti munkák. 1. Alexander Alfréd: Datio in solutum und compensatio voluntaria. (Leipzig. 1908.) 2. Alexander Erich: Die rechtliche Natúr der Erfüllung. (Rostock. Dissert. 1902.) 3. Bechmann August dr.: Der Kauf nach gemeinem Recht. II. rész. (Erlangen. 1884.) 4. Belitz Haris: Die Hingabe an Erfüllungsstatt nach dem Bürgeriichen Gesetzbuche. (Rostock. Dissert. 1906.) 5. Berndorff Wilhelm: Die Annahme an Erfüllungsstatt. (Berlin. Inaug. Dissert. 1904.) 6. Billeter Gusztáv dr.: Gesclhiebte des Zinsfusses im griechiseh-rőmisehen Aláertum bis auf Justinian. (Leipzig. 1898.) 7. Brinz Alois: Der Begriff der Obligatio. (Wien. 1874.) 8. Crasemann Edgár: Die Eviktionshaftung. (Borna-Leipzig. Inaug. Dissert. 1902.) 9. Crome Kari dr.: System des Deutschen bürgerlichen Reohts. (Tübingen und Leipzig. 1902.) 10. Davidson Carl August: Schuldübernahme, als Zahlung. (Breslau. Dissert. 1897.) 11. Dernburg 15T) Rőmer: „sie ist wirklich ein selbstándiges Reclitsinstitut." 158) Steiner. 46. 1. l59) Személyi. I. k. 206. 1. »8fr) Inat. III. 23. pr. 40