Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 1-2. szám - A Datio in solutum. [1. r.]

A római jog későbbi fejlődési folyamán a hitelező elfogadási akarata alkalmilag korlátozta tik. Míg u. i. Justinianus előtt a hitelezőnek szabadságában állott a felajánlott aliudot akár elfogadni, akár nem, „mert a hitelező — mondja Pázmány — sem a kötelem tárgyától különböző szolgáltatással, sem pedig részleges szolgáltatással (ben. deductionis vei competentiae) nem köteles megelégedő ni"140); Justinianus törvényhozása azonban kötelezte a hitelezőt bizonyos esetekben az aliud elfogadására. Ha u. i. valaki pénzfizetésre nem képes (ad restitutionem auri non sit idoneus), azonban ingatlan vagyonnal rendelkezik (substantia immobilis) és vevőt szerezni nem tud, fizetés gyanánt felajánlhatja a hitelezőnek ingatlanát141), (feltéve természetesen azt, hogy ingókkal az obligatio esedékességekor nem rendelkezik.)142) Ha az ingatlan értéke meghaladja a tartozás összegét, akkor bírói becslés alapján, a tartozás erejéig adják át azt a hitelezőnek. Ha pedig templomok, alapítványok, általában altruista intézmények143) jutottak ilyen fizetésképtelen helyzetbe, akkor a hitelezőt még annyiban is korlátozták, hogy a közönséges becsárat 10 százalékkal felemelték és a hitelező ily értékben volt köteles a földbirtokot teljesítésként elfogadni. Más intézkedések szerint pedig ez esetben a hitelező csak az ingatlan birtokába helyezhette magát, hogy követelését a föld hozadékából lassankint kielégíthesse. Kamat fejében ilyenkor a hitelező nem szedhette a törvényes kamatmaximumig terjedő kamatokat, hanem csupán 3 százalékot144.) (Ezt az intézkedést azonban csak a Novella görög szövege ismeri.)145) El rendelkezések kedvezményt jelentettek az adósra és ezért nevezi ezt az intézményt a római jogi terminológia bcneficium dationis in solutum-nak146). Feltételezte azonban ez a beneficium azt, hogy az adósnak ingatlana van, amit eladni nem tud és pénzbeli tartozását legjobb akarata mellett sem tudja kifizetni.147) Az adós gazdasági előnye mellett azonban a hitelező érdekeit sem sérti ez az intézmény, hiszen a bírói becslés148) biztosítéka lehetett a hitelező igazságos kielégítésének. Ilyenkor tehát épúgy, mint az impetratio dominii esetén, nem beszélhetünk datio in solutumról, mert míg ott az adós, itt a hitelező akarata jogszabályok által korlátozást szenved. Egyező akarat hiányában itt szerződésről nem szólhatunk, a datio in solutum pedig minden kétséget kizáróan kötelemszüntető szerződés; a két említett intézmény tehát nem azonosítható vele. 14°) Pázmány. 438. 1. 141) Nov. 4. c. 3. "2) Pázmány. 344. 1. 143) Alexander A. 15. 1. 14*) Cod. 4. 32. 26. és Billeter 331—332. 1. M5) Windsch. Kipp. 420. 1. 14f6) V. ö. később a d. i. s. neocesisaria. 147) Horovitz. 363. 1. Pázmány. 344. 1. 38