Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 1-2. szám - A Datio in solutum. [1. r.]

A mondottak azonban nem involválják azt, hogy az adósnak feltétlenül személyesen kellene teljesíteni. Az Inst. szerint u. i. „nec temen interest, qui solvat utrum ipse, qui debet an alius pro eo, liberetur enim et alio solvente, sive sciente debitore, sive ignorante ^tel invito solutio fiat."133) Az idézett forráshely ugyan a solutiora, nem pedig a fizetés helyetti adásra vonatkozik, de mivel mindkét intézmény azonos célt szolgál, érvényesnek kell tekintenünk az emMtett szabályt a datio in solutumra is. IV. Mivel a datio in solutum szerződés, elengedhetetlen feltétele a két fél egybevágó akarata és az ügyletre vonatkozó egyetértése. Szükséges az akaratnyilvánítás az adós részéről, akinek akarnia kell az aliudot az adósság kiegyenlítése céljából szolgáltatni, de szükséges a hitelező részéről is134), hogy az aliudot teljesítésül elfogadja.. Helyesen állapítja meg tehát Rőmer a két akarat összebangzásának nagy jelentőségét, midőn azt mondja, hogy a hitelező az adós beleegyezése nélkül csak azt követelheti, amire az adós eredetileg kötelezve volt.135) Az említett akarategybehangzásnak vonatkoznia kell — mondja Fehr136) — egy meghatározott dolog átadására és átvételére, a meghatározott adósság kiegyenlítése céljából. Az a tétel azonban, hogy a hitelező az adós beleegyezése nélkül csak azt követelheti, amire az adós eredetileg kötelezve volt, áttörést szenved az „impetratio dominii" esetén.137) Eszerint a záloghitelezőnek — amennyiben a pignus iudicativa vevőt nem találna — joga van a zálogtárgyat tulajdonul megtartani, sőt más zálogtárgy esetében kérheti a császártól a zálogtárgy tulajdonának ráruházását. (Impetratio dominii.)138) A zálogtárgy tulajdona bírói becslés alapján száll rá; amennyiben ez a becsérték meghaladná a követelés és járulékainak értékét, a superfluum megfizetendő. Ez esetben tehát az adós akaratától független datio in solutum áll elő; ezért a két intézményt meg kell egymástól különböztetnünk, mert az impetratio dominii-nél az egyik fél akarata nem jön figyelembe, holott datio in solutum esetében az akarati kötetlenség játszik éppen igen fontos szerepet. A két fél egyező akaratának a datio in solutum tárgyában, az aliudban kell konkretizálódnia, melyet az adósnak solvendi causa kell átadni139); a hitelezőnek viszont pro soluto kell azt elfogadnia. Szükséges tehát mindkét részről a kötelemszüntető akarat. Hogy ez az akaratnyilvánítás mily formában történjék — expressis verbis, vagy facto concludente — jogilag teljesen irreleváns. (Facto conc. pl. a hitelező az aliudot minden további nélkül elfogadja.) ]") Inst. ÜL 29. pr. Lásd a német BGB. 267. §-t. 134) Crome. 262. 1. IU) Rőmer 27. 1. 136) V«*T. 5. 1. 137) Cod. 8. 33. 3. 138) Pázmány. 309. 1. J) Nem mint Rőmer mondja: obiigandi causa. 57. 1. 37