Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 1-2. szám - A Datio in solutum. [1. r.]

III. A daíio in soluíum feltételei I. A solutio szűkebb értelemben az adósnak, tágabb értelemben pedig mindkét félnek a kötelemből való liberálása. Ez a liberálás jogi hatással bír, tehát a solutiot — mivel az valamely jogviszonyt megváltoztató, ill, megszüntető jogos cselekmény — jogügyletnek tekinthetjük. Igaz ugyan, hogy a római jogászok a forrásanyag tanusága szerint nem tekintették a solutiot jogügyletnek (valószínűleg azért, mert benne elsősorban egv jogügylet acoessoriumát látták), a jogügyletekre érvényes szabályokat azonban a solutiora is alkalmazták és ezáltal mintegy közvetve elismerték annak jogügyleti minőségét") A jogtudomány ma a solutiot — teljesítést általában jogügyletnek tekinti és kétséget e téren a jogtudósok csak ott találnak, ahol az ú. n. egyszerű cselekvésről, ill. nem tevésről van szó100), bár Ihrcke10'1) abban a kérdésben, hogy jogügylet-e a teljesítés, inkább a tagadás álláspontjára helyezkedik. Szerinte u. i., ha elfogadjuk azt a nézetet, hogy a teljesítés jogügylet, hogyan magyarázzuk ez alapon a teljesítés oly formáit, midőn csak egyszerű cselekvésről van szó: pl. egy bérkocsis, vagy egy ház körüli munkát végző szolgáló tevékenységével kapcsolatban felhozza azon esetet, hogy a szolgáló még cselekvőképtelen korban van, vagy a bérkocsis teljesen részeg és a kikötött szolgáltatást — a személyszállítást, ill. a ház körüli segítő tevékenységet — mégis teljes joghatállyal el tudja végezni, márpedig szerinte az ilyen joghatályos cselekményekhez feltétlenül szükséges a felek cselekvőképessége. Igaz ugyan, hogy ez az okoskodás némileg helyénvaló, de nem ismer-e a gyakorlati jogélet a jogügyleti cselekvőképesség alól számos kivételt? Nem köt-e teljes érvényű jogügyletet a 6—7 éves gyermek, aki az iskolában uzsonnái zsemlét vásárol magának, vagy palavesszőt a papirkereskedésben. így van a cselekvőképtelen korban levő szolgálóval is, aki — feltételezhetjük — legtöbb esetben törvényes képviselője jóváhagyásával, ill. engedelmével áll szolgálatba és a kapott ellenszolgáltatásért, bérért a megszabott házkörüli munkákat elvégzi. A kocsis pedig, habár részegen is, de elviszi utasát a kikötött helyre, a jogi hatás eléretett és az utasra teljesen közömbös, hogy a kocsis részeg-e, vagy sem. Ő kifizette a viteldíjat, a kívánt helyre eljutott, a célzott jogi hatás bekövetkezett, a kocsis tevékenysége tehát a jogügylet követelményeinek megfelelt. Ugyancsak nem tartja E. Alexander102) a teljesítést jogügyletnek akkor, amikor annak tartalma „non facere", mert itt egyik fél részéről sem kívántatik meg semmiféle tevékenység. Alexander E. felfogása látszólag meg is áll, ha azt tekintjük, hogy a teljesítés megtörtént anélkül, hogy bármelyik fél bármiféle tevékenységet is foganatosított volna. Ha azonban azt nézzük, hogy a jogügylet egy jogi s9) Sztehlo. Telj. 6. 1. 10°) Alexander E. 20. 1. és Oertmann 367. 1. 101) Errcke. 63-69. 1. 102) Alexander E. 20. 1. 30