Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 1-2. szám - A Datio in solutum. [1. r.]

tinianus törvényhozása ezt az intézményt végleg kifejlődött alakjában kodifikálta. Az intézmény kifejlődésének ideje Alexander A. szerint91) Diocletian, Rőmer szerint92) pedig a pogány császárság kora általában. Steiner nézete az, hogy midőn a solutio már nem mindenféle felelősségfeloldást jelent, hanem az „eius quod debetur" teljesítésére irányul, akkor válik el a datio in solutum a solutiotól és továbbra is megmaradva általános felelősségfeloldási módnak, a solutio-étól elkülönült létet nyer.93) Ezzel szemben Alexander A. azt a felfogást vallja, hogy a datio in solutum akkor kezdett kifejlődni, midőn először törték át azt az elvet, hogy az obligatio más tárgy szol.gáltatása által is megszüntethető, mint az eredetivel. Elv volt u. i., hogy az obligatio csak az eredeti szolgáltatás teljesítésével szünhetik meg.94) A két felfogás tehát épen ellenkező elgondolásból indul ki. Steiner szerint eredetileg a solutio mindenféle felelősségfeloldást jelentett, tehát magában foglalta a Steiner szerinti későbbi értelemben vett solutiot is (sol, eius quod debetur.) és a datio in solutumot is, amely csak a solutio szűkebb korlátok közé szorulásával lett önállóvá. Alexander szerint viszont a solutio eredetileg csak a kötelezett szolgáltatás teljesítését jelentette s a datio in solutum csak akkor alakult ki, midőn a teljesítést ú. n. surrogatumokkal is lehetett eszközölni. Azaz röviden: Steiner szerint az aliud szolgáltatása — bár még nem jogintézményként — eredetileg is ismeretes volt, mint felelősségfeloldás, Alexander szerint viszont csak utóbb vált lehetségessé. A római jog történeti fejlődését tekintve, Alexander nézetét nikább vehetjük helytállónak, mert nem valószínű, hogy a merev, formai civiljog megengedte volna azt, hogy teljesítésül mást is lehessen szolgáltatni, mint a kikötött dolgot. A datio in solutum mint gazdasági könnyítés csak a méltányos római jog) produktuma lehetett. Mint kiépült jogintézmény pedig a római jog egész területén nagy jelentőséggel bír, így többek közt a kártérítési jogban is, ahol nagy szerepet játszik, mert a természetbeni kártérítés csak ilyen formában volt lehetséges.95) A rómaijogi irodalomba, mint jogintézmény, a két iskola közti viták folytán került bele. A viták a datio in solutum lényegére és hatályára vonatkoznak. Steiner valószínűnek tartja, hogy a proculianusok felfogása előbbi keletű, mint a sabinianusoké.96) Az előbbiek nézete azonban a vitákban alul marad és az utóbbiaké győzedelmeskedik, valószínűleg a pogány császárság korában, mert az ő felfogásuk szabadabb iránynak felelt meg. („entsprach einer freieren Richtung.")97) A felfogásbeli ellentétek lassan enyhülnek, míg végre Justinianus idején elsimulnak.98) 91) Alexander A. 9. és 63. 1. 92) Rőmer. 64. 1. 93) Steiner. 46. 1. 94) Alexander A. 1. és 7. 1. 95) Személyi II. k. 186. 1. 96) Steiner. 45. 1. 97) Karlowa. II. k. 1380. 1. 98) U. o. 28