Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 1-2. szám - A Datio in solutum. [1. r.]

felelősségfeloldás. Ezt a nézetet — t. i., hogy a datio in solutumban felelősségfeloldást látunk — akaratlanul is megerősíteni látszik Alexander A.82), midőn azt mondja: „Die Liberierung des Schuldners erfolgt ipso iure unmittelbar durch die Leistung; Bürgen und Mitschuldner werden frei". Itt tehát az író rámutat a kezeseknek a felelősségi viszonyból való felszabadulására. A datio in solutum — a Haftungstheorie-ra támaszkodva — a két elemből álló kötelemnek „obligatio" elemét megszüntető jogügylet — felelősségfeloldás. Feltétele a hitelező beleegyezése, mert ha az aliud elfogadása nem a hitelező szabad akaratára van bízva, úgy nem datio in solutummal állunk szemben.83) Lényege a datio in solutumnak abban is rejlik, hogy „nem a kötelem tartalmának megfelelő teljesítés, hanem egy, a kötelezettől eltérő más dolog szolgáltatása által szabadul az adós az obligationalis kötelezettségből."84) S végül mindezen műveletek lehetőleg úgy történjenek, hogy a datio in solutum által a hitelező ne jusson előnytelenebb helyzetbe annál, mint amilyen helyzet számára a teljesítés szabályszerű végbemenetelével előállott volna.85) Lényeges jegyei tehát a datio in solutumnak: 1. a kötelemmegszüntetés (a felelősségfeloldás végeredményben mindig ezt jelenti) és a felek részére erre irányuló szándék, 2. az aliud szolgáltatása és 3. az aliud elfogadására irányuló hitelezői készség, beleegyezés. Ezek szerint: A datio in solutum az a kötelemszüntetőleg ható jogügylet?*), amelynél a hitelező beleegyezésével másnak, mint a kötelemben kikötött jószágnak szolgáltatása, felszabadítja az adóst a kötelem által létesített megkötöttségből. A datio in solutum joghatálya tehát az előbbi meghatározás alapján a következő: a hitelező más tárgyat kap, mint ami teljesítésül az eredeti obligatioban ki volt kötve, mi által ő kielégíttetik és ez az actus egyúttal az obligatiot is megszünteti. Viszont ennek a „más" tárgynak, helyesebben dolognak elfogadásával a hitelező az obligatioban eredetileg kikötött szolgáltatásra irányuló követelési jogáról hallgatólagosan lemondott. A datio in solutum történelmi kifejlődését rekonstruálni bajos. Hogy első megjelenési formája mely ókori nép jogában, mely időben észlelhető először, nem állapítható meg. Kiindulási pontnak csak a 82) Alexander A. 21. 1. Ő azonban nem híve Brinz nézetének. 83) Datio in solutum necessaria. (Lásd 'később.) 84) Sztéhlo. Két dolg. D. i. s. 418. 1, (Berz. Emlkv.) 83) Bechmann. 179. 1. 86) Lásd: A d. i. s. feltételei c. fejezetet. 26