Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 1-2. szám - A Datio in solutum. [1. r.]

telemabsolváló hatása az ő beleegyezésétől függ — szintén előnyhöz juthat, mert esetleg rá nézve értékesebb tárgyat kap, vagy pedig ez az egyetlen módja annak, hogy követelése kielégítést nyerjen. Az adós helyzete természetszerűleg előnyösebb lesz, hiszen ahud-ként va^ lószinüleg oly jószágot fog felajánlani, aminek szolgáltatását könynyebben eszközölheti, mint a kötelemben kikötött tárgyét. Végigkisér azonban a justinianusi jogon az az ellentét, amely a Sabinus és a Proculus-féle/ iskolák közt a datio in solutum fogalmára, ÜL hatályára nézve kialakult. A datio in solutum fogalmára irányuló vitát Gaius ismerteti. E szerint u. i. vitás: vájjon adásvétel, vagy pedig csere-e a datio in solutum? Gaius fejtegetése abból indul ki, hogy az árnak készpénznek kell lennie. A római jogban — mint említi — vita áll fenn azon kérdésben, hogy az árat egyéb dolgokban is ki lehet-e fejezni. A proculianusok szerint az ár nem szükségképen pénzt jelent. Ha tehát egy dolog ára nem pénz, akkor, mivel dolgunkért más dolgot kapunk cserébe, csereügylettel állunk szemben. Majd szól Gaius Sabinus felfogásáról is, aki szerint ilyenkor nem cseréről, hanem adásvételről van szó, mert az „aliud" az ár fejében (pretii nomine) adatik át.66) A másik eltérés a két iskola között a datio in) solutum hatályára vonatkozik. Mindkét felfogás szerint megszünteti a kötelmet a datio in solutum, csakhogy míg a sabinianusok azt mondják, hogy az adós az aliud szolgáltatása által ipso iure szünteti meg a kötelmet, addig a proculianusok szerint ez az aktus kötelemszüntetőleg csak ope exceptionis hat, azaz az adós ipso iure kötelezve marad (monet obiigatus), csakhogy a hitelező újabb követelésével szemben exceptio doli-val védekezhet (adversus petentem exceptione doli mali defendi debeat).67) Ugyancsak eltérés van a két iskola közt abban a kérdésben, hogy hogyan lesz szavatosságra kötelezve az adós evictio szempontjából. Azonban nemcsak a klasszikus kor jogászai nyilvánítanak eltérő véleményt a datio in solutum mibenlétére vonatkozólag, hanem a jelenkor romanistái is. A datio in solutum lényegére vonatkozó elméletek több csoportba oszthatók. Egy felfogáscsoport a datio in solutumban csere, ilL, adásvételi ügyletet lát.68) Ide tartozik a glosszák felfogása69), mely szerint a datio in solutum obligatio megszüntetésére irányuló obligatiorius contractus; e contractus pedig a szerint csere, vagy vétel, amint egy specie meghatározott dolog mással helyettesíttetik, í 11. a specie meghatározott dolgot a fizetendő pénzösszeg helyett szolgáltatják. (Leistung an Zahlungsstatt!) A datio in solutumnak hol vétel, hol pedig csereként való magyarázata a két ügylettel való hasonlóságon alapul; nagyobb jelentősége azonban e magyarázatnak már csak azért sincs, mert teljesen a felek akaratán alapul, hogy a specie meghatározott dolog, vagy pedig egy pénzösszeg helyettesíttetik egy más 06) Gai L III. 141. 07) U. o. 168. 68) Lásd u. e. feljebb. 68) Steiner. 50. L 23