Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 1-2. szám - A Datio in solutum. [1. r.]

nem tett, joga volt az államnak eredetileg a kezes személyét hatalma alá vetni, majd pedig javait lefoglalni. A Brinz-féle Haftungstheoriet élesen támadja Kretschmar P. „Erfüllung" c. munkájában. Szerinte a Brinz-féle felfogás hibája elsősorban az20), hogy abban a beállításban a solutio nem mint az adós előtt fekvő, megvalósítandó kötelezettség végrehajtása tűnik szemünkbe, hanem mint a felelősség alóli feloldás. Ez az ellenérv azonban nem állja meg a helyét, mert ha igaz is, hogy külsőleg a solutio az adósra rótt kötelezettség perfektuálását jelenti, valójában, mint az elnevezés is mutatja (solutio-solvere) a felelősség alól való feloldást juttatja kifejezésre. Felteszi továbbá a kérdést Kretschmar, hogy hogyan lehetne a solutio felelősségfeloldás, mikor a forrásokban ilyen kitételeket találunk: „solvere pro ignorante cuique licet"21), vagy „si pro me quis sofverit"22). Szerinte u. i., ha harmadik szolgáltat, ez a cselekmény nem lehet realizációja az obligatioban levő kötelezettségnek, mert harmadik személy ily módon kötelezve nem lehet. Abból a forráshelyből pedig, hogy „solutione vei iudicium pro nobis accipiendo et inviti et ignorantis liberari possumus"23), azt a megnyugtató megoldást vonja le, hogy mivel így „inviti" is megszűnik az obligatio, ratihabitio nélkül, a solutio nem lehet felelősségfeloldás. Az előbbi fejtegetésből azonban sehol sem világlik ki az, hogy mivel a solutio harmadik személy teljesítése által is végbemehet, miért ne lehetne az felelősségfeloldás. A harmadik személy által kötelemszerüen teljesített szolgáltatás épúgy feloldhatja a lekötött személyt a felelősség alól, mintha az a teljesítést maga eszközölte volna. Megerősíti állításunkat Alexander E. azon kijelentése is, hogy: „Erfüllung ist Bewirkung der Leistung so wie es geschuldet wird, zur rechten Zeit, am rechten Ort, mit dem rechten Gregenstand."24) Ő tehát szintén nem tartja a teljesítés oly lényeges kellékének azt, hogy az adós saját személyében teljesítsen, hiszen végeredményben csak az a lényeges, hogy a felek ügyletképessége meglegyen. Az obligatio feloldása tehát rendeltetésszerű, ha az előbbi kellékeknek megfelel és nem feltétele az adós személyes teljesítése, hacsak ez így ki nem volt kötve. A nexum eredetileg szintén felelősségfeloldással — nexi liberatioval — szűnt meg.25) A nexi liberatio Aelius Gallus szerint26) azonos a solutio per aes et libram-nak nevezett — Brinz szerint felelősségfeloldó — jogi actussal. A nexi liberatio eredetileg ugyan csak a nexust kötelezettségéből (a felelősség alól) liberáló jogi cselekmény volt, de idővel minden per aes et libram ügyletre kiterjedve, gyakorlatilag egybeolvadt a solutio per aes et librammal,27) különösen 20) Kretschmar. 23-51. 1. 2i) Dig. 46. 3. 53. 22) Dig. 46. 3. 40. 23) Dig. 46. 3. 23. 24) Alexander E. 13. 1. 25) nectere = ligare 26) Karlowa. II. k. 810. 1. 27) Karlowa. II. k. 810. 1. 18