Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 1-2. szám - A Datio in solutum. [1. r.]

azáltal, hogy a nexum 326. vagy 313-ban Kr. e. C. Poetelius és Libo Visolus consulsága alatt kelt törvénnyel megszűnt.28) Ez a törvény azon esemény következménye volt, hogy egy L. Papirius nevü római polgár adósság miatt szolgálatában levő nexusát megkorbácsoltatta, aki erre véres vállakkal a Fórumra futott; a látvány nagy felindulást keltett, mire a senatus felhívta a népnek kívánságára a consulokat, azon törvény hatálytalanítására, amely szerint az adós adósságáért testével is felel. A solutio első jogtörténeti megjelenési formája a per aes et libram s. volt, mely a per aes et libram kötött ügyleteknél hatott kötelemszüntetőleg. A solutio e formájának keletkezése Rómában arra az időre tehető, amikor még vert pénz nem volt, s a fizetés a nyers érc lemérésével történt. Amíg az aes rude forgalomban volt, ez a lemérés valósággal végbe is ment, mert épen ez a lemérés és a hozzájáruló alakiságok bírtak liberatorius hatállyal. Pusztán materiális teljesítés által u. i. a ius civile uralma idején az obligatio nem szűnhetett meg, mert az anyagi kielégítés erre önmagában nem volt elegendő. A súlypont — mint a ius civile uralma idején általában — nem az ügylet anyagi, hanem alaki részén nyugodott, a materiális kielégítéshez tehát még egy formalitás volt szükséges, hogy nz ügylet liberatorius hatályt nyerjen. A materialis kielégítésnek — mondja Alexander E.29) — amely mintegy hallgatólagos kielégítésnek volt tekinthető, látható jelét kellett adni egy solennis actussal, hiszen maga az ügylet is formális actussal köttetett.30) Itt található tehát a különbség a civiljogi és modernjogi felfogás között, amit Kretschmar úgy fejez ki, hogy: der Rőmer geht alsó aus von dem formalem Gesichtspunkt der Lősung der Obligation, der Deutsch von dem materiellen der Befriedigung ihres Inhalts."31) A vert pénz behozatalakor azután az egész mérlegelés formalitássá vált, az actus maga pedig immaginariussá. A solutio per aes et libram mellett a formátlan solutio is32) meghonosodott a magánforgalomban33), de ez csak a lemért érc kifizetésére vonatkozott és csak res nec mancipire. így lassanként a formalitás követelménye elesik a teljesítésnél, s a hitelezőnek pusztán materialis kielégítése kezdi felvenni a liberáló hatályt.34) A solutio per aes et libram-ból így csupán a materialis kielégítés maradt meg. Ez a materialis kielégítés eredetileg felelősségfeíoldást nem jelentett, mert ez csak a solutio előbbi formája által volt elérhető, utóbb azonban a fejlődés folvamán ilyen hatást nyert, mégpedig attól kezdve, hogy a feltételes felelősség létjogosu'íságot kapott.35) Ez azt jelentette, hogy a hitelező az ú. n. „Zugrif fsmacht"28) Livius. !ib. VIII. 28. 29) Alexander E. 10. 1. 30) Prout quidque contra,ctum est ita solvi debet. (Dig. 40. 3 S.) 31) Kretschmar. 2. 1. 32) Steincr. 26. 1. 33) A ius srentium hatásaként. 84) Alexamle • E. 2. 1. 35) Steiner. 27. L 19