Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 7-8. szám - A német nemzeti szocialista jogfelfogás és a római jog. 1. r

laedit." Elvileg tehát semmi sem korlátozhatja az egyén alanyi jogait a jog objektív szabályain kívül. Úgyhogy ezen egyéni szabadságnak csnpán a chicane tilalmát tekinthetjük egyedüli korlátjának. A nemzeti szocializmus felfogása e téren is más álláspontra helyezkedik. A hatalom uralom, — e szerint — tehát annak lehetősége, hogy mint a jog alanyai az uralmuk alá vetett jogtárgyakkal korlátlan mértékben rendelkezhessünk, azokra bármily néven nevezendő behatást gyakorolhassunk — oly nagyfokú szabadságot jelent, amely minden bizonnyal szabadossághoz vezet. A tulajdonosnak joga van pl. egy rendkívüli kultúrtörténeti beccsel bíró emléktárgyat, szobrot, oszlopot stb. megsemmisíteni, s így esetleg saját nemzetét fosatja meg egy értékes történelmi emléktől. A jogi uralommal, hatalommal való ily irányú élés a szabadságnak immár szabadossággá való fajulását jelenti; de nem is szükséges az, hogy a tulajdonos elpusztítsa azt a kultúrtörténeti emléket; elég, ha kitéve azt az időjárás viszontagságainak, a tulajdonos nemtörődömsége által fog elpusztulni. S ez lehetséges a liberális jogfelfogás szerint, hisz a tulajdonosnak joga van azon tárggyal bármit tenni, az azonban sehoü nincs előírva, hogy ő azt gondozni is tartozik, hogy őt az uralmában levő tárgyakkal szemben kötelességek is terhelik. A jog liberális értelemben tehát csak uralmi helyzetet jelent, a kötelességi elem a fogalomból merőben hiánvzik. A nemzeti szocializmus e téren elfoglalt álláspontja a kötelezettséget is alkatelemeivé soroló iosr fogalmát teremti meg.137) „Noblesse obiige" — mondja a francia közmondás — az előkelőség, nemesség, omely az egyénnek másokkal sziemben számtalan előjogot, kiváltságot biztosít, egyúttal kötelezettségeket is ró birtokosára. Ez a nemzeti szocialista értelemben vett alanyi jogfogalomnak is lényege. Az egyént tehát csak annyiban illetik meg a jogok, amennyiben az a jogokkal járó kötelezettségeket, amelyet a népközösség a közjó szolgálatának céljából reá ró, teljesíti. Igv lesz a nemzeti szocializmus jogrendjében a jog essentiális elemévé a kötelezettség is. 2. Az individual-liberális jogi gondolatkörben minden az ú. n. „Einzelmensch" — az egyén körül forgott s a jogi személy jelentőséggel alig bírt. Nem is bírhatott jelentőséggel, hiszen a római jogfelfogás értelmében a jogi személv fictio s a lénveges inkább az volt, hogy mi rejlik a jogi személy mögött. Kik azok az. egyesek, akik a jogi személyt képviselik. A jogi személyek tisztán formaliter vétettek figyelembe, teljesen abszorbeálva hatalmuknak hordozóitól.138) A jogi személy fogalmának ezen dogmatikai tisztázatlansága a római jog fogalomvilágának azon felfogására vezethető vissza, mely mindent a jogalanyok és jogtárgyak kettős kategóriájának szempontjá137) Siebert. 968. 1.: „Je wichtiger eLn Sachgut für die Volkkgemeinsclhaft ist, desto stárker muss das Herrschaftsrecht des einzelnen zu eineni geraeinschaftsverbundenen Pflichtrecbt ausgebaut verdén". 138) Lange. 936. 1. 169