Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 7-8. szám - A német nemzeti szocialista jogfelfogás és a római jog. 1. r

jogait, a jogrend által felállított korlátok közt érdekeinek érvényesítése céljából zavartalanul gyakorolhassa — amennyiben az a köz érdekeinek rovására nem esik, nem lehet hibájal egy jogrendszernek. Továbbá Lángénak az a kijelentése sem állhat meg úgv, ahogy ő azt tételként kimondja, hogy a római jog az etika felé helyezi a technikát, hiszen ismerjük Ulpianus híres mondását, mely szerint: „Juris praecepeta haec sunt: honeste vivere, alterum non laedere, suum cuique tribuere.". Tény ugyan, hogy a liberalizmus mellett a jogéletben az etika sokszor háttérbe szorult, mert —• mint mondottuk — az erősebb joga volt sokszor az irányadó, ez azonban nem jelenti azt, hogy a római jog az etika törvényeit ne vette volna figyelembe, vagy csak kevéssé — tételei megalkotásánál. Mindenesetre tényként kell leszögeznünk, hogy a római jogot a józan megfontolás, az érzelmi momentumok figyelmen kívül hagyása jellemzi, míg a nemzeti szocialista jog az érzelemnek, a lelki, vérségi kapcsolatoknak, a hűségnek, bizalomnak, kölcsönös megbecsülésnek, tehát tiszta etikai fogalmaknak ad helyet jogrendje kialakításában s ezért feltétlenül a római jog sok tekintetben materiális jellegével szemben inkább ideális karaktert ölt. Mindamellett azonban meg kell engedni azt is, hogy a római jog elvei, mivel az anyagias momentumok nagy szerepet játszanak benne, nem vetendők el ezért, hisz a jogalkotásnál a józan megfontolás és hideg mérlegelés minden jogrendszernek sajátja kell, hogy legyen. A római jog kétségtelenül egy, a történelem színpadáról rég letűnt népnek joga s ha csupán ezt vennők tekintetbe, teljes joggal mondhatnók, hogy alkalmazása helytelen, hiszen a XX. században csak nem helyezkedhetik egy nép egy immár 2000 esztendős jogrend alapjaira. A való élet a jelenben számtalan oly életviszonyt termelt ki, melynek szabályozása a római jogból hiányzik, s meg sem is lehet benne. Figyelembe kell azonban venni, hogy a római jog kiválóan gyakorlati felépítésénél fogva rendkívül könnyen, minden akadály nélkül idomul a jelen követelményeihez, hiszen alapelvei annyira modernek, felvilágosodottak, primitív sallangoktól mentesek, hogy csupán tételei kiterjesztő alkalmazására van szükség. Mégis a római jogot az a vád éri, hogy az ezen alapon kialakult német TOJT visszafelé néz és nem előre és inkább históriai, mint jogpolitikai tekinteteket tart szem előtt. „A BOB — mondja Lange131) — nem irányító az ííj joghoz, hanem gyűjtője a réginek és az elmúlt évszázadok aratását takarítja a csűrbe és nem a jelen termelését veti a földbe." Tagadhatatlan, hogy a római jognak mindig volt és van is bizonyos történelmi jellege, ez azonban semmit sem von le azon tényből, hogy a római jogot ne tekinthetnők modern jognak, hiszen az alap131) Lange. 934. 1. 163