Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 7-8. szám - A német nemzeti szocialista jogfelfogás és a római jog. 1. r

fogva egységes egésszé s tette mind mai napig a kulturemberiségnek közkincsévé. Minthogy tehát a római jog az ókor jogrendszereinek javát magába foglaló, a rómaiak kiváló gyakorlati érzéke alapján összeválogatott jogelvek összessége, ennélfogva természetes, hogy minden ízében praktikus, a gyakorlati élet követelményeinek minden tekintetben megfelelő jogrendszer. A német BGB. a XIX. század, tehát a liberális eszmevilág produktuma, mely elsősorban a recipiált római jog alapján az angolfrancia liberalizmus hatása alatt keletkezett. „A liberalizmus — mint Lange prof.129) mondja — a szabadsággondolatnak elfajulása egy túlhajtott individualizmusban és materializmusban". A német nemzeti szocialista alapokon kialakuló magánjog épen ennek ellentéte igyekszik lenni, s így a Nyugat szabadelvüsége a német idealizmussal mindjobban ellentétbe kerül. A liberalizmus eszmevilágában a szabadság elsősorban öncél — szabadság önmagáért, mely szabadság sokszor szabadossággá fajult. A liberalizmusnak mindenesetre igen nagy hibája volt, hogy a szabadságinak szabadossággá fajulása rendszere mellett igen könnyen lehetséges volt s lehetővé tette, hogy az erősebb joga döntsön. Másrészről azonban e rendszer jó oldalait sem szabad elvitatnunk, mert hiszen a nagy gazdasági fellendülés az erők szabad érvényesülésének következménye volt a múltban. „A liberalizmus — mondja Lange130) — a római jogra támaszkodott s a pandektizmusra, amely számára a tudományos fegyvert kovácsolta. E pandektizmus évszázadokon át a római jog által kiképzett jogtechnikát mindvégig emelte és finomította. Az értelmet az érzelem felé helyezte, a technikát az etika fölé ós a természettudományok győzelmes elterjedése idején a tiszta tudományok csúcsaként kezeltetett. A pandektizmus a római jogban gyökerezett, s annak józan tisztasága, hidegsége és keménysége közel állott hozzá. Elmélyítette és kiélesítette annak individualista és materialista vonásait és a római általános jogot teljesen saját korának jogaként alakította ki." A római jognak jellemző sajátosságai tehát — a prakticitásnak, mint vezérelvnek megfelelően, - az előbbiek szerint a józanság, tiszta áttekinthetőség, az érzelmi momentumok mint indítékok hiánya, s ennélfogva bizonyos ridegség, anyagiasság, az egyéni érdek előtérbehelyezése. E tulajdonságok azonban épen nem tekinthetők egy jogrendszer hibáinak. A józanság, a gyakorlati élet viszonyainak hideg mérlegelése a jogszabályok megalkotásánál feltétlenül szükséges. A tiszta áttekinthetőség nélkülözhetetlen kellége egy jogrendszernek, amely tételeinek megalkotói az anyagi szempontokat semmiképen sem hagyhatják figyelmen kívül, s végül az egyéni érdek figyelembevétele — mert hiszen minden jogrendszer célja az ,hogy az egyén 129) Lange. 933. 1. 130) U. o. 943. L 162