Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 7-8. szám - A német nemzeti szocialista jogfelfogás és a római jog. 1. r

Az alkotmánytörvényék másik csoportja a kormány, parlament és pártok viszonyára vonatkozik. Az ú. n. „Ermáchtigungsgesetz"10) alapján teljhatalommal ruházza fel a kormányt a Reichstag, hogy a parlament hozzájárulása nélkül alkotmánytörvényeket készíthessen. A hatalom az 1933. januárjában történt „Nachtü'bernahme" óta a Nemzeti Szocialista Német Munkáspárt (NSDAP) kezében van, elsőrendű érdeke tehát a pártnak, hogy az új pártok létesülését megakadályozza s egyedüli elismert párttá önmaga legyen a birodalomban. E célt szolgálja a „Gesetz gegen die Neubildung von Partéién vom 14. Juli 1933."11) Ezzel kapcsolatos a „Gesetz über die Volksabstimmung vom 14. Juli 1933."12) Míg az előbbi megadja a kegyelemdöfést a pártoknak és az új pártalakulást szigorúan bünteti, deklarálva ezzel a Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei egyedüli létjogosultságát, az utóbbi megadja a módot, hogy fontos esetekben a népet megkérdezhessék népszavazás útján. Az NSDAP eddig úgyszólván teljesen tisztázatlan jogi helyzetét a „Gesetz zur Sicherung der Einheit von Partei und Staat vom 1. Dezember 1933. "13) tisztázza némileg. E törvény alapján az állam egybeolvad az NSDAP-vel. Az alkotmánytörvények harmadik csoportja az államfő személyével kapcsolatban felmerült problémákat tisztázzák és megadják a legális alapot a „vezéri eszme", az ú. n. „Führerprinzip" elméleti kifejtéséhez. A „Gesetz über das Staatsoberhaupt des Reiches vom 1. August 1934."14) világítja meg az államfő jogi helyzetét a birodalomban. A Vezér a birodalom feje. A kancellariátus az elnöki méltósággal egyesíttetik és az elnök eddigi jogai és kötelezettségei Hitler Adolf vezér és kancellárra mentek át. A Führer az igazságszolgáltatás feje, az ő kezében van a törvényhozói és közigazgatási (végrehajtó) hatalom, ő a hadsereg feje.15) A „Gesetz über die Vereidigung der Beamten und der Soldaten der Wehrmacht vom 20. August 1934. "16) elrendeli, hogy a hivatalnoíkok, katonák, akik a Wehrmacht kötelékébe lépnek, a A^ezérre tegyék esküjüket. Úgyszintén a miniszterek is nem a parlamentnek, hanem a Vezérnek tartoznak felelősséggel és esküjüket a „Gesetz über den Eid der Reiohsminister und der Mitglieder der Landesregierungen von 17. Október 1934."17) értelmében a Vezérre teszik le. A törvényhozókat tehát — mint a fentiekből kitűnik — e tör10) Gesetz zur Behebung der Not von Vol'k und Rei'ch vom 24. Márz 1933. (R. G. Bl. I. 14. 1.) 11) R. G. Bl. I. 479. 1. 12) U. o. 13) R. G. Bl. I. 479. 1. 14) R. G. Bl. I. 747. 1. 15) „Ober-tebefehlshaber der Wehrmacht". 1G) R. G. Bl. I. 785. 1. 17) R. G. Bl. I. 973. 1. 130