Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 2. szám - Az egyházjogi szeminárium első vitaülése

ügyelőt, világi egyháztagot állít, nem ment egészen simán s ismételtesn fel-felbukkant olyan törekvés, amely az intézmény megszüntetését célozta, így több alkalommal megtörtént, hogy az egyetemes felügyelők bizonyos túlzó követelések hatása alatt elhagyták zsinati, illetőleg egyetemes közgyűlési elnöki széküket, de e gyűlések, az egyház közvéleménye túlnyomó többségének nézetét kifejezően, mindannyiszor rehabilitálták az alkotmányosan eljáró egyetemes felügyelőket s visszahelyezték őket arra a helyre, amelyet a történelmi fejlődés számukra kijelölt. A paritás szempontjából nézve a kérdést, az egyetemes felügyelői intézmény létjogosultsága ismét csak beigazolást nyer. Ha ugyanis a paritást azzal látjuk érvényesültnek, hogy míg az egyházmegyékben és egyházkerületekben a közigazgatás az esperes, illetőleg a püspök kezében öszpontosul, addig ennek ellensúlyozására legfelsőbb fokon az egyházegyetem képviselete és kormányzása az egyetemes felügyelő joga és kötelessége, akkor az elvnek nyilvánvalóan eleget teszünk. Az evangélikus egyház egész történelme, beleértve az idők folyamán lezajlott hierarchikus és kyriarchikus törekvéseket is, kétségtelenül amellett tanúskodik, hogy az egyetemes felügyelői intézmény, mint az egyházat képviselő és kormányzó hatóság mindenkor kitűnően bevált s méltó formában és eszközökkel védte meg az evangélikus egyház eminens érdekeit. Az intézmény fenntartására tehát szükség van ma is, mert mint függetlenül szervezett hatóság tagadhatatlanul leghathatósabban juttatja kifejezésre azokat a méltányos követeléseket, amelyeket az egyházkormányzás és egyházvédelem helyesen értelmezett szempontjai megkívánnak. Szabó Papp László előadó — az intézmény létjogosultságát kétségbevonandó — bevezető szavaiban vázolta az egyetemes felügyelőség történelmi kialakulását s rámutatott azokra a szempontokra, amelyek ez intézmény eltörlését illetőleg bizonyos irányú kiegészítését célozzák, így felemlítette, hogy éppen a történelem tanúsága szerint — különösen ha a legújabb idők egyházpolitikai eseményeit vizsgáljuk, — a felügyelői intézmény kialakulásával párhuzamosan — éppen a paritás érdekében, — kimutatható egy olyan irányzat, amely az egyházi elem törekvéseinek megnyilvánulásaként az egyetemes püspökség bevezetését kívánja. A paritás kérdését — szerinte — ugyanis nem lehet abban a szemléletben felfogni, hogy az egyházmegyéknél és egyházkerületeknél tapasztalható és az egyházi elnök kezében összpontosuló közigazgatási hatalmi túlsúlyt az egyetemes felügyelői intézmény billenti helyre a világi elem javára. A paritásnak minden egyházkoririányzati fokon érintetlennek kell lennie, tehát az egyházkormányzat legalsóbb iszervezetén éppúgy, mint a legfelsőn. Az egyháztörténeti és alkotmányi érveket követőleg egyházpolitikai és egyházvédelmi szempontok is követelik, hogy az egyetemes felügyelői intézmény az egyetemes püspökséggel kiegészíttessék. Az evangélikus egyház, mint organikusan felépített s országos viszonylatokra kiterjedő intézmény, a maga szerveivel, belső és külső adottságaival, jogi, fizikai, társadalmi és szociális összeköttetéseivel, az érdekviszo74