Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 2. szám - Az egyházjogi szeminárium első vitaülése

nyok természetadta (állandó mérlegelésével ezernyi esszekötő szál útján tart fenn kapcsolatot a mindennapi élettel. Az így előálló kapcsolat a viszonyok sokféleségét eredményezi, amelyek végső soron egy szervhez, az egyetemes, egyházi és iskolai felügyelőhöz futnak ösze, részint nyilvántartás, részint pedig elintézés végett. Hatalmas és sokoldalú anyag halmozódik fel tehát az egyetemes egyház adminisztrációjában s kétséges, vájjon az adattömeg áttekintése és helyes irányítása egyetlen ember munkabírását és munkaképességét nem haladja-e meg? Bár nyilvánvaló, hogy a múltban az egyetemes felügyelők mindegyike kifogástalanul látta el feladatát, azonban éppen a tehermentesítés, valamint az egyházvédelem érdekeinek fokozott szem előtt tartása kívánatossá tenné, ha az egyházegyetem csúcsára a felügyelő mellé az egyetemes püspök is odaállítatnék. A pro és kontra felsorakoztatott érvek elhangzása után megindult a vita a felvetett probléma felett. A hozzászólások sorát Tóth András nyitotta meg, aki annak a nézetének adott kifejezést, hogy a kérdés tárgyalásának menete tulajdonképpen kisiklott eredeti irányából s az egyetemes felügyelői intézmény létjogosultságát kétségbevonó előadó ahelyett, hogy a felügyelői intézmény szükségszerűségét igyekezett volna arra alkalmas érvekkel kétségessé tenni, érezhetően többet foglalkozott az egyetemes püspökség felállításának indokaival. Egyébként az egyetemes felügyelői intézmény, mint céltudatos történelmi fejlődés eredménye, — a mult eseményeinek tanúsága alapján, — kitűnően bevált s az egyházi közvélemény túlnyomó többsége megütközéssel és nagyfokú rosszalással fogadna minden olyan intézkedést, amely ezt, az evangélikus egyházalkotmány szerkezeti felépítésére anynyira jellemző egyetemes felügyelői intézményt meg akarná szüntetni. A további fenntartást ellenzők véleményét részint Szabó Papp Zoltán, részint pedig Schandl Vilmos felszólalók tolmácsolták. Előbbi Kiss Antal előadónak azzal a megállapításával szállott szembe, amely párhuzamot von a jelenlegi német és olasz államberendezés és az egyetemes felügyelői intézmény között. Szerinte a párhuzamosítás lehetetlen, hiszen adott politikai viszonyok, amelyek tulajdonképpen uralmi és hatalmi megnyilvánulások, nem hasonlíthatók össze az evangélikus egyház speciális intézményével. Majd hangsúlyozta azt a követelményt, hogy minden reális munkát kifejtő szervezet élére szakképzett egyéniség állítandó. Schandl Vilmos az egyházi és világi elem szempontjait vetette egybe s ennek során kifogásolta, hogy az evangélikus egyház élén világi vezető férfi áll. A hozzászólások elhangzása után — zárszó jogán — a két előad') válaszolt a felszólalók véleményére, kifogásolva, illetőleg helyeselve a mondottakat. A vitát dr. Bruckner Győző dékán, vezető professzor összefoglaló előadása rekesztette be. Rámutatott elsősorban arra, hogy bár Kiss Antal előadáisa kerek és összefüggő egészet alkotott, mégis helyes lett volna, ha történelmi érvek felsorakoztatása mellett figyelmet szentelt volna azoknak az indokoknak is, amelyek az egyetemes 75