Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 2. szám - Az egyházjogi szeminárium első vitaülése

igyekszik, akár az alkotmány megkerülésével, akár éppen az alkotmány 'szellemével szembehelyezkedve az egyházon belül meghonosítani. Hatalmi törekvések azonban nem ismeretlenek az ev. egyházban. Különösen áll ez a tétel, ha az egyházszervezet keretein belül elhelyezkedő egyházi és világi elem viszonyát, illetőleg azt a közel négyszázados küzdelmet szemléljük, amely a hierarchia és kyrarchia törekvéseiként jelentkezett a protestáns egyháztörténet eseményeiben. A világi elem szerephezjutása, sőt 'ezt meghaladólag itt-ott időszakos túlsúlya a történelmi és politikai viszonyok alakulásában keresendő. A protestáns egyházvédelem a XVI. és XVII. századokban a cuius regio eius religio elvének megfelelően a protestáns nagybirtokos nemességre támaszkodott s így önként adódott az, a vezető szerep, amelye^ a világiak az egyházban betöltöttek. A vallásháborúk viharai, majd az ev. rendeknek az állami hatalommal vivott szívós küzdelme nem csekély mértékben járultak hozzá, hogy a világi elem az egyházvédelem terén kifejtett tevékenységének jutalmaként az egyházkormányzati szervezet élére kerüljön. De bármennyire is nagy volt a világiak befolyása s bármennyire erősen jelentkeztek azok a történeti adottságok, amelyek a vezetőszerep ilyen kialakulását előidézték, a világiak — egy-két szórványos és körükben is visszatetszést keltő esettől eltekintve — mindég tartózkodtak attól, hogy az egyházi élet kizárólagos vezetését, a paritást messze meghaladóan, kisajátítsák. Viszont más szempontból vizsgálva az egyetemes felügyelői intézmény kialakulását, maga az egyetemes egyház fogalmának történelmi fejlődésmenete, de azonkívül az utonom egyházkormányzati szervezetek fokozatos előállása is arról tanúskodik, hogy a felügyelői intézmény egy szervesen felépített folyamat következményként létrejövő eredménye. Ez a fejlődésmenet — az egyháztörténelem tanúságai szerint — visszanyúlik az ellenreformáció korszakának küzdelmeibe, amikor is a folytonos támadások kiérlelte meggyőződés az egységben igyekszik keresni az ellentálló erőt. A kyriarchikus törekvésektől mentes s csupán az egyházhoz való ragaszkodástól vezetett befolyásos világiak indítják meg a XVIII. század közepén azt a mozgalmat, amelynek célja: országos szervezetben egyesíteni a négy egyházkerület erejét, hogy ezzel a létküzdelem eredményessége növekedjék. Az egyetemes egyházi és iskolai felügyelő intézményének alapjai ebben a korszakban találhatók fel s az 1758-iki pesti „congressus" az első, ahol az elnöklő br. Zay Péter ker. felügyelőt már generális inspectornak tekintik. Az ilyen ideológiában összeülő első egyetemes gyűlés 1774 április 20-án, melyen az eddigi gyakorlathoz híven csak világiak vettek részt, lándzsát tör az elnökség kérdésében olyképpen, hogy a gyűlés vezetését a jövőre vonatkozólag is az egyet, felügyelő hatáskörébe utalja. A kezdetben közfelkiáltással választott egyet, felügyelő hovatovább az egyházközségek szavazataival betöltött intézménnyé alakul s fokozatosan átveszi azt a szerepet, amely mai jog- és feladatkörét az egyházalkotmányban körülírt jogszabályok értelmében kiteszi. Természetesen az egyházszervezet olyan alakulása, amely az egyházegyetem életére, mint egyet, fel73