Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 2. szám - A visszaesés eshetőségének mérlegelése a feltételes elítélésnél és a feltételes szabadonbocsátásnál

Jelentősebbek azok az adatok, amelyeket Zürich kantonban gyűjtenek az ott 1920 óta feltételesen elítélt egyénekre vonatkozólag a próbaidő teljes eltelte után. Ezen adatgyűjtésnek értékét emeli az a körülmény, hogy összesen 33.649 esetre terjeszkedik ki, fogyatékossága viszont többek közt az, hogy csak három kriminogén tényezőre, az elítéltek nemére, családi állapotára és honosságára terjeszkedik ki. Jelentős az a tény, hogy a statisztikai adatok az összes feltételesen elítélt egyéneket ölelik fel, nem éppen az elbírált bűnügyi eseteknek csak bizonyos kiválogatott körét.3) A Zürich kantonból való adatok tanúsága szerint a feltételesen elítélt férfiak közül 22.7%, a nők közül 31.1% bűnözött a próbaidő eltelte előtt; amely jelenség talán azzal volna magyarázandó, hogy a társadalom a bűnöző férfinek hamarabb bocsát meg és könnyebben teszi neki lehetővé a társadalomba való visszatérést; a nőnek morális inegtévelyedése általában nehezebben talál elnézésre; következményképpen a nők közül, tekintettel a tisztességes életbe való visszatérésnél jelentkező több akadályra, többen követnek el újabb bűncselekményt. Ez a tény továbbá talán még azzal is magyarázható, hogy a nő kriminalitása többnyire intensivebb, tehát megtérése ezért is nehezebb. A családi állapot a következő hatást váltotta ki. A nem-házasok és özvegyek közül 22.8%, ellenben a házasok sorában 26.5% követett el bűncselekményt a próbaidő eltelte előtt. Az adatoknak kriminalaetiolog-iai métatását gátolj a az a körülmény, hogy itt a nem-házasok és özvegyek egy csoportba vannak foglalva, holott ez a két különböző családi állapot éppen ellentétes kriminogén hatást vált ki a tapasztalat szerint; összefoglalásuk az ellentétek kidomborítása helyett ellenkezően éppen nivellizáló hatást vált ki. A honosság hatásáról a következő adatok számolnak be. A feltételesen elítélt kantonbeli polgárok közül 27.8%, — a más kantonokba való svájci állampolgárok közül 22.1%, — és végül a külföldiek közül 21.5% követett el újabb bűncselekményt a próbaidő eltelte előtt. Itt eltérően a kriminalaetiologiában tett ama általános tapasztalattól, hogy a külföldiek vagy távolabbi helyekről való egyének általában nagyobb kriminalitást mutatnak fel, mint a helybeli vagy közelebbi vidékekről származók, — éppen az ellenkezőjét látjuk. Ez a bűnügyi statisztikai adatokból kitűnő jelenség azonban valószínűleg nem felel meg a tényeknek; a tényleges helyzet valószínűleg az, hogy a más kantonból származók és külföldiek, amennyiben büntetésük végrehajtása felfüggesztetett, már ekkor, vagy esetleg újabb bűnözésük időpontjában igyekeznek elkerülni arról a helyről, ahol előbb már büntető eljárás alá vonattak. Távolabbi helyen, ismeretlenebb környezetben több a reményük, hogy esetleg ki tudják magukat vonni a bűnügyi hatóságok ül3) Lásd ezeket az adatokat: Rechenschaftsberieht des Obergerichtes und des Kassationsgerichtes> erstattet an den Kantonsrat des Kantons Zürich, 1925—1935. évekre vonatkozólag megjelent füzetek; mind megjelentek: Winterthur, Buchdruckerei Geschwister Ziegler & Co. 66