Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 2. szám - A visszaesés eshetőségének mérlegelése a feltételes elítélésnél és a feltételes szabadonbocsátásnál

mutatnak fel, addig- ezzel szemben a nem-házasok, a külföldiek, az iparban, a gyárakban foglalkoztatott egyének kriminalitása magasabb. Ahol mód nyílik ezen tapasztalati tényeknek a gyakorlati életben való értékgsítésérie, imint például a bevándorlókkal szemben érvényesülő bevándorlási tilalmak megállapításánál, ott megfelelő tilalmak statuálása által arra törekednek, hogy lehetőleg éppen a nagyobb kriminalitású elemeknek a bevándorlását szorítsák meg inkább. És ugyanezek a szempontok érvényesíthetők főként a szabadságvesztésbüntetések végrehajtásának feltételes felfüggesztése, illetve a szabadságvesztésbüntetésekre elítélt egyének feltételes szabadságrabocsátása tekintetében is. Ha a bíró előtt ismeretes, hogy mely elemeknél nagyobb a valószínűség, hogy a próbaidő, illetve feltételes szabadságrabocsátás ideje során újból bűnözni fognak, vagy hogy kiknél lesz a próbaidő eredményes, illetve a feltételes szabadság kiknél nem fog visszavonatni, úgy az ilyen elemekkel szemben a feltételes elítélés intézményét csak megfelelő esetekben fogják alkalmazni, illetve a feltételes szabadságrabocsátást javaslatba hozni. Az e tárgyban gyűjtött kezdetlegesebb amerikai adatokat mellőzve utalunk azokra a statisztikai adatokra, amelyeket Bajorországban Schiedt gyűjtött és dolgozott fel2), és amelyeknek csak egy hibája van, t. i. hogy csak 500 kiválogatott esetre terjeszkednek ki, tehát az ú. n. nagy számok törvénye nem tudott érvényesülni. A tapasztalat azt mütatja, hogy a visszaesés körülménye esik e téren különösen súlyosan latba. Schiedt adatai arról számolnak be, hogy az első ízben bűnözők közül csak 15.1%, — azok közül, akik az elítéléskor első ízben estek vissza, már 36.2%, — a 2—4-szeri visszaesők közül 51.9%, — az 5—10-szer visszaesők közül 62.4%, a 11—20szor visszaesők közül 81.0%, a több mint 20-szor visszaesők sorában pedig 100.0%> bűnözött újból a próbaidő, illetve a feltételes szabadság idő letelte 'előtt. Jelentős hatást vált ki a bűnözőknek alkoholélvezetre való hajlamossága. Azok közül, akik alkoholt nem élveznek, csak 32.7% vált újból bűnözővé, ellenben az alkoholélvezetre hajló elítéltek közül 72.8% vált újból bűnözővé. Az életkor a következő hatást váltotta ki. Azok közül, akik az elítéltetéskor 30-ik életévüket már betöltötték, csak 17.8% vált újból bűnözővé, — akik 18—30 éves életkorban voltak, 51.3%, — ellenben a 18 éven aluliak közt 69.7% vált újból bűnözővé. Azok közül, akik elbocsátásukkor a 35-ik életévüket még nem töltötték be, 55.9%, — akik 36—50 éves korban voltak, csak 09.0%, —. végül az 50-ik életévet meghaladottak közül már csak 21.4%, vált újból bűnözővé. Az újból bűnözés esélyét csökkentették egyebek közt a jobb nevelés, az iskoláztatás során annak idején tanúsított jobb eredmény, a letartóztatás során munka közben tanúsított nagyobb szorgalom. 2) Az adatokat lásd: Exner, Über Rückfall-Prognosen, Monatsschrift für Kriminalpsychologie und Strafrechtereform, 27 (1936). köt. 405. is köv. old. 65