Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 2. szám - Van-e sui generis pénzügyi jog?

minden tárgyú s az anyagi és alaki rendelkezések összességét felölelő közigazgatási joganyagot veszik alapul tudományos vizsgálódásaiknál. Nem akarjuk azt mondani, hogy jogtani vizsgálódás eredményeképen nem lehet a pénzügyi tárgyú joganyagnak a többi közigazgatási joganyagtól eltérő sajátosságaira bukkanni, hiszen az, hogy itten kizárólag anyagi szolgáltatásról van szó, természetszerűleg von maga után bizonyos jogi konstrukcióbeli sajátosságokat, de ezek még nem adhatják meg az anyag jogi jelentőségű sui generis jellegét a közigazgatási joggal szemben, mert legalapvetőbb konstrukcióban itt is egy célzott eredmény valósítása történik ugyanabban a jogi alapsémában, mint mikor a közigazgatás a tankötelezettséget valósítja a beiskoláztatással, a kontár iparűzést akadályozza meg az iparigazolványok és iparengedélyek kiadásával, az emberi és állati közegészségét védi a ragadós betegségek terjedésének meggátlását célzó intézkedések megtételével, a társadalom rendjét és békéjét védi a gyülekezések és egyesülések ellenőrzésével stb. Tárgya szerint tehát az élet változatosságának megfelelő működés egyazon jogi konstrukció szerint: célirányos jogviszonylétesités a magánosok és a közület között. Hogy a pénzügyi jog, mint külön jogi stúdium szerepel a jogi oktatás rendjében, ez az anyag tárgyszerinti fontosságának és az anyag terjedelmének tudható be, de a tárgyi fontosság és a terjedelem immár indokolttá tehetné egyéb tárgyú közigazgatási joganyagcsoport önálló, külön ismertetését is s ha a tárgyi fontosságnál és a joganyag terjedelménél fogva célszerű széttagolni a tételes anyagot, ebből még ne következtessünk a széttagolt joganyag valamely részének jogi szempontból való sui generis önálló voltára, hanem a kérdésben való önálló állásfoglalás előtt előbb dogmatikusan, jogtanszerüleg kutassuk át az egész anyagot s ezen jogdogmatikus kutatásunk eredményeképen hozzuk ki indokolt álláspontunkat. Sajátságos, hogy a pénzügyi jognak a közigazgatási joggal szembeni sui generis minőségét Exner vitatta és vitatja most Takács, akik kizárólag a pénzügyi jog anyagával foglalkoznak, akikkel szemben azok, akik dogmatikus vizsgálódásukat az egész közigazgatási joganyagra kiterjesztették, nem tudtak olyan jogi sajátosságra akadni, ami a pénzügyi vonatkozású rendelkezések sui generis voltát igazolná. Nem találnak jogi különbséget sem Kmetty Károly, sem Márffy Ede, sem Tomcsányi Móric, sem a német irodalom kitűnőségei, mint Fritz Fleiner (Institutionen des Deutschen Verwaltungsrechts 1922.), Georg Meyer/ (Lehrbuch des Deutschen Verwaltungsrechtes 1910.), Ottó Mayer (Deutsches Verwaltungsrecht 1924.), Adolf Merkl (Allgemeines Verwaltungsrecht 1927.) vagy Walter Jellinek (Verwaltungsrecht 1928.) Ezeket a tekintélyeket nem érvként akarjuk felhozni, de meg kell állapítanunk, hogy ezekkel az egész joganyagra kiterjedő vizsgálati eredményekkel szemben az ellenérveket szintén csak az egész anyagra kiterjeszkedő kutatásból lehet meríteni. Ellenvéleményünket a kérdésben röviden abban foglalhatjuk öszsze, hogy a közfeladatok megoldásához szükséges anyagiak előteremté61