Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 2. szám - Van-e sui generis pénzügyi jog?

szabály nem közigazgatási jog s így a cselekvőség nem közigazgatás, de adós marad a cselekvőség meghatározásával, azzal, hogy ha az nem közigazgatás, úgy az államéletnek milyen jogi kategóriájú jelensége az s a tárgyi különbségen kívül mi az a jogi specifikum, ami megadja ezeknek a jogszabályoknak az egyéb közigazgatási ágazatokra vonatkozó anyagi rendelkezésekkel szemben a sui generis jelleget. Szerző a' maga álláspontját ugyan különböző érvekkel támasztja alá, de azok szerény nézetünk szerint nem helytállók. Az egyik érv szerint „a pénzügyi jog sui generis voltát ezeknek a jórészt anyagi jogszabályoknak a terjedelme alapozza meg". Teljességgel nem értjük, hogy a jogszabályok quantuma qualitásbeli különbséget, sui generis jellegzetességet alapozhasson meg. Azt mondja továbbá, hogy „e sui generis szerkezet azzal is kidomborodik, hogy a pénzügyi jognak saját filozófiája van: a pénzügytan". Tény, hogy az államelméleti tudománynak a pénzügytanban egy elkülönült ágát szemlélhetjük, amely elkülönítést megindokolja az államélet gazdasági vonatkozásainak fontossága és az anyag terjedelme. De ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy bizonyos fokú önállósága van a társadalmi és illetve államélet egyéb jelenségeivel foglalkozó politikáknak. Hiszen beszélhetünk a népesedési ügy, a közegészségügy, a rendészet stb. politikájáról, amelyeknek az önállósága, különösen az utóbbié, vetekedik a pénzügytan önállóságával. De a kérdést nem is ez dönti el, hanem az, hogy itt egy joganyagcsoport sui generisszerü önállóságáról van szó, amire nem lehet kihatása annak, hogy az államelmélet tudománya azt az állami élletnyilvánulást, melyet ez a joganyagcsoport szabályoz, jelentőségéhez mérten tárgyi önállóságra emeli. A joganyagcsoportnak sui generis önállóságát csak azoknak a többi joganyagcsoportokkal szembeni megkülönböztető jogi jellegzetessége adhatja meg. Ezt a megkülönböztető jogi sajátosságot azonban Szerző nem mutatja ki s azt meg sem kísérli. Külön figyelmet érdemel Szerző azon megállapítása, hogy a pénzügytan az anyagi értelmű pénzügyi jog elmélete, míg az alaki értelmű rendelkezéseknek, mint közigazgatási jognak az elmélete a közigazgatási jogtan. Itt — megállapításunk szerint — fogalmak zavartattak öszsze, — a politikai és a'tételesjogi tudományok. Tévedés ugyanis azt gondolni, hogy a pénzügyi jognak, az anyagi értelmű pénzügyi rendelkezéseknek nem lehet és illetve nincs jogtana, csak pénzügytana, illetve politikája. A társadalmi élet minden jelenségcsoportjával lehet ugyanis elméletileg de lege ferenda foglalkozni, amikor is a politika tudományát műveljük és lehet az azokra vonatkozó tételes jogi rendelkezéseket analizálni és rendszerezni, amikor jogtudományos működést fejtünk ki. A jogtanszerű működés pedig positív joganyagnak dogmatikus feldolgozása. Amint tehát a pénzügyi jognak van politikája és jogtana, úgy van a közigazgató állami tevékenység egyéb megnyilvánulásainak is, de míg a pénzügyekre vonatkozó politika tárgyi fontosságánál fogva önálló műveléshez jutott, az államélet többi ágaira vonatkozó politikai elmélet együttes művelésben maradt s viszont a közigazgatási jogtan művelése külön a pénzügyi jogra nem specializálódott s annak művelői 60