Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 2. szám - Van-e sui generis pénzügyi jog?

szonykialakítás, ami csak valamilyen, már akár formához kötött, akár formátlan eljárás eredményeképen történhetik, de az eljárás mindig' csak szükségszerű velejárója az anyagi jogszabályokban meghatározott tényálladékok létesíthetésének, mint esseritiális közigazgatásnak. Amint bármely magánjogi jogügylet létesítése csak valamelyes eljárás eredményeképen történhetik, úgy van ez a közigazgatásnál is, ahol az eljárást az érdemtől, a tényálladék létesítésétől meg lehet ugyan különböztetni, de nem lehet egymástól elválasztani és önálló jogágazatokká kreálni, mert csak együvétartozásukban van meg a céloktól vezetett közhatalmi ténykedések igazgatásként való felfogásának logikai lehetősége. /Mert nem beszélhetünk a köznek igazgatásáról, ha nincs mód és lehetőség az életviszonyokat célirányosan alakítani, ami csak az életviszonyoknak az anyagi jogszabályoknak megfelelő elrendezésével történhetik. Mindig másodrendű kérdés, hogy ez az „érdemi" működés, mint igazgatás, milyen szervek és azoknak milyen formális tevékenysége mellett történjék. Az igazgatást, a köznek az igazgatását szervek fejtik ugyan ki bizonyos eljárás során, ds hacsak a szerveket ismerjük meg és eljárásukat, még nem ismertük meg a közigazgatást. A közigazgatás mibenlétéről való téves fogalmi képzet eredményeképen lehet csak a csupán a szervezetet és az eljárást meghatározó tételes rendelkezéseket minősíteni közigazgatási jognak s az életviszonyok jogi rendjét megállapító anyagi értelmű tételes rendelkezéseket pedig valami sui generis jellegű „nem közigazgatási" jognak. Ha eddigi fejtegetéseinkkel sikerült beigazolnunk, hogy a közigazgató közhatalmi tevékenységre vonatkozó anyagi és alaki értelmű rendelkezéseket sui generis jellegű külön-külön joganyagra szétbontani logikai képtelenség, ebből következik, hogy ha a pénzügyi szervezet és illetve annak eljárási rendje közigazgatás, akkor közigazgatás az az érdemi működés is, amit ez a szervezet ezzel az; eljárással kifejt, — vagy pedig, ha ez az érdemi működés nem közigazgatás, akkor nem közigazgatás annak a szervezetnek az az eljárása sem, amellyel ez a működés formát nyert. Azt, hogy a pénzügyi működést kifejtő szervezet eljárása közigazgatás, ezt szerző állapítja meg, amit összevetve a saját megállapításunkkal, levonhatjuk a következtetést, hogy ez a közigazgatási szervezet a maga közhatalmi eljárásával közigazgatást és pedig pénzügyi tárgyú közigazgatást végez akkor, amidőn valósítja a közszolgáltatásokra vonatkozó anyagi rendelkezéseknek megfelelő tényálladékokat, illetve konstatálja az anyagi rendelkezések szerinti tényálladékok fennforgását s állapítja meg a jogkövetkezményeket. És most induljunk ki a Szerző azon megállapításából, hogy ez a tényálladéklétesítés s illetve azok fennforgásának konstatálása és a jogkövetkezmények megállapítása, nem közigazgatás, mert a vonatkozó jogi rendelkezések nem képeznek közigazgatási jogot, hanem sui generis pénzügyi jogot. Mi hát akkor ez a tevékenység? Szerző csupán anynyit állapít meg, hogy a tevékenységet tartalmilag meghatározó jog59