Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 2. szám - Van-e sui generis pénzügyi jog?

Egészen helytelen tehát a közigazgatási jog azon meghatározása, mely szerint az csupán a hivatali intézmények szervezetét, ügyintézési, igazgatási és eljárási rendjét szabályozó joganyag. Eszerint ugyanis a hivatali szervek működésének anyagi kereteit megszabó jogszabályok nem képeznek közigazgatási jogot, hanem tárgyuk szerinti sui generis joganyagot. Ebből következik, hogy a szervezeti és eljárási rendelkezéseken kívüli, a szervek működésének anyagi kereteit megállapító jogszabályok annyiféle sui generis joganyagot képeznek, ahány tárgya van a közigazgatási cselekvőségnek. Van tehát sui generis külügyi, hadügyi, tanügyi, közegészségügyi közlekedési stb. jog. Felmerül tehát mindenekelőtt annak a kérdése, vájjon a közigagatás és illetve a közigazgatási jog fogalmából a szervek cselekvését tartalmilag meghatározó jogtételek kiküszöbölhetők-e? Szerintünk ez megengedhetetlen, mert mi legyen a rátiója annak, hogy a közigazgatás fogalmi köréből, mi alatt állarnelméletileg az államcélok konkrét megvalósítását kell értenünk, elhagyjuk a célokat tartalmilag meghatározó értemü működést. Ha ezt elhagyjuk, — mi akkor a közigazgatás és mi az, amit elhagyunk? Hiszen igaz, hogy a közigazgatás cselekvés, eljárás, — de tartalmilag meghatározott cselekvés, illetve eljárás s így annak fogalmából ezt a tartalmi meghatározottságot elvonni nem lehet, mert üres eljárási formalizmussá csonkítanók meg a fogalmilag mindig célokat kitűző s azok megvalósítá.sára törekvő és illetve azt eszközlő közhatalmi tevékenységet. A közigazgatásnak micsoda tartalmatlan képzete kell ahhoz, hogy azt magában a nettó szervezetben és illetve annak eljárásában fogjuk fel ós megfosszuk azt a célok elérésére irányuló cselekvés tartalmi meghatározásának, tartalmi kitöltésének képességétől és lehetőségétől. Hátnem éppen és elsősorban az az elmebeli tevékenység-e a közigazgatás, mely az életviszonyok érdemi alakításában, az anyagi rendelkezések isűkénti alkalmazásának elbírálásában áll? A közigazgatás fogalmi körét az alaki értelmű rendelkezésekre korlátozhatni a polgári- és büntetőeljárás önállóságára visszavezethető elgondolás. De ezek önállósága érthető, mert hiszen az eljárás tárgyát képező anyagi tényálladékok természetszerűleg a szervezeten kívül már sulnak meg s a szervezetre nem hárul más, mint a szervezeten kívül már létesült tényálladékok elbírálása, de a közigazgatási ú. n. eljárásnak a tárgya maga az államcélok megvalósítására irányuló tényálladékok létesítése. A közigazgatás ugyanis nem más, mint meghatározott tartalmú tényálladékoknak meghatározott alakiságok melletti létesítése. Nem az a lényegbeli közigazgatás, hogy az iparigazolvány vagy engedély kiadását megelőzőleg a féllel tárgyalás folytattatik le s az részére kikézbesíttetik, hanem hogy elbíráltatik az, mennyiben adható ki a kérelmező részére a kért iparigazolvány, illetve iparengedély, — nem az a lényegbeli közigazgatás, hogy lefolytattatok egy kisajátítási tárgyalás és arról jegyzőkönyv vétetik fel s a határozat a félnek kézbesíttetik, hanem hogy elbíráltatik, megvannak-e a kisajátítás anyagi jogi előfeltételei. A közigazgatás szakadatlan tényálladéklétesítés, jogvi58