Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 2. szám - Van-e sui generis pénzügyi jog?

igazgatási jogot. Ennek a „pénzügyi jognak" egységes jogi természete természetesen nincs, — nem is lehet. Ez ugyanis egységes jogi jellegzetesség nélküli joganyag-konglomerátum, melyet csak a tárgy azonossága köt össze. A pénzügyi jognak ilyen tárgyi alapon való meghatározása természetesen nem vindikálhatja magának a jogelméleti igazolást, ami teljesen meddő fáradság is lenne. Nem lehet ugyanis jogelméleti igazolását adni valamely jogágazat oly értelmű meghatározásának, amely szerint az; „több közjogi stúdium azon jellegzetes részeinek összetétele, amely részek a közületek háztartását illető tételes joganyagot tartalmazzák." Megengedjük, hogy ez a joganyag a maga egészében valóban teljes képet nyújt az államháztartás minden vonatkozásáról, de nem szolgálja a jogászi analyzis és rendszerezés legelemibb követelményét sem. Ha ugyanis a joganyag jogi természetére nézve különböző, akkor nem szabad azokat egységes jogi természetet kifejező elnevezés alá sorozni. Jogelméleti pontossággal ugyanis beszélhetünk az alkotmányjog, a büntetőjog, a nemzetközi jog és a közigazgatási jog államháztartási vonatkozású rendelkezéseiről, de nem nevezhetjük az egyes sui generis jogágazatokból a tárgy szerinti összetartozóságuk szerint kiemelhető joganyagot pénzügyi jognak, mert ezzel elhomályosítjuk a joganyag egyes részeinek egymástól elütő sui generis jellegét, amit viszont Szerző éppen ott vitat, ahol az nem mutatható ki. De nézzük, hogy ennek a pénzügyi jognak nevezett joganyagkonglomerátumnak és a benne helyetfoglaló sui generis pénzügyi joganyagnak egyformán pénzügyi jogként való meghatározása logikus-e? Szerző szerint ugyanis van nem sui generis és sui generis pénzügyi jog. Ebből a bifurkátióból azonban logikusan az következik, hogy a nem sui generis pénzügyi jog nem is pénzügyi jog, hanem valami egyéb sui generis jog. Ezt vitatjuk mi is. A tárgyuk szerint összetartozó1 életviszonyoknak sui generis külön jogágak keretében történő szabályozása ugyanis egészen természetes, mert hiszen az életviszonyok jogi szabályozása annak megfelelőleg történik különböző jogágak elvei szerint, hogy azokban elsősorban a köz- vagy magánérdekűséget látjuk-e fennforogni s a közérdekű életviszonyok csoportjában pedig a kultúrális, szociális és gazdasági közérdekek közvetlen közhatalmi megvalósítására hivatott szervekre és azok működésére vonatkozókat a közigazgatási jog, — az állam kriminális hatalmának érvényesítését szükségelőket a büntetőjog, — a magánjogi és közjogi viták rendjére vonatkozókat a perjog, — az egyházi közületek életviszonyait az egyházjog s az államok egymásközötti és az állampolgárok külföldi vonatkozású viszonyait a nemzetközi jog elvei szerint rendezzük el. Megemlékezhetünk még egy fontos ágáról a közületi életnek, a sajátos érteimü közületi életről, az alkotmányról. Ha idevonátkozólag kell az életviszonyokat jogilag elrendezni, tehát az alkotmányi szervezet és az állampolgári státus vonatkozásában, a mindenkori alkotmányos felfogás fogja azoknak tartalmát meghatározni. Ha tehát az államháztartási életviszonyt magánérdekünek minő56